Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ez a nem mindennapi cím egy remek könyvet takar, melyet csak ajánlani tudok. A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egy levélregény, a történet a szereplők egymásnak küldött leveleiből bontakozik ki. A könyv írónője Mary Ann Shaffer, aki a Csatorna-szigeteki Guernsey-t mutatja be. Shaffer kéziratán az utolsó simításokat unokahúga, Annie Barrows végezte el.

1946-ban járunk, a második világháborúnak vége. A Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért hozták létre a háború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a borzalmas időszakot. A cselekmény egyszerre humoros, szívmelengető, és megrázó. A szereplők elbeszéléséiből kirajzolódik előttünk a háború kegyetlensége. A sebek még frissek, de már gyógyulóban.

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot olvasva történelmi leckét kapunk Jane Austen-i hangulatban. Ebben az egyedülálló műben a karakterek sokszínűek, az egyes levelek stílusából megjelenik előttünk írójának alakja. A regényt olvasva mi is izgatottan várjuk a következő postát, az újabb fejleményeket, információmorzsákat. Olyan érzés fog el, hogy szívesen csatlakoznánk ehhez az irodalmi csoporthoz, sőt a főszereplőnőhöz, Juliethez hasonlóan le is költöznénk erre a bájos szigetre, ahol a tenger sós illata, a levendulákkal tarkított mezők és a helyiek kedvessége fogad.

Ez a történet magában hordozza írónőjének meggyőződését, miszerint "a művészet szeretete-legyen szó bár irodalomról, festészetről, szobrászatról vagy zenéről-segít az embereknek felülemelkedni az emberek állította korlátokon".

Ezzel az állítással csak egyetérteni tudunk.

Kötelező olvasmányok

Sokakat nem lehet rábírni az olvasásra az iskolai kötelezőkön keresztül. Hálistennek ez Zs és S esetében nincs így, mindketten szeretik a könyveket, főleg Zs. A most következő történet róluk szól, az előző bejegyzéshez hasonlóan ez is hosszabb lélegzetvételű sztori:

"Változatok nyári kötelező olvasmány olvasására - összehasonlító elemzés

A verzió: A tanévzárót követő napon elkezded olvasni a könyvet. Fél óra múlva már egyszerre vagy szerelmes mindkét főszereplőbe ("Biztos, hogy Boka és Áts Feri is nagyon-nagyon jóképű!"), folyamatosan a regényt bújod, amikor nem, akkor pedig beszélsz róla. Másnap könnyes szemmel közlöd a családdal, hogy meghalt NEMECSEK ERNŐ. Vége.

B verzió: A tanévzárót követő napon elkezded olvasni a könyvet. Augusztus közepére eljutsz a 10. oldalig. Bepánikolsz. Végiggondold, milyen következményekkel jár, ha nem jutsz szeptemberig a végére. (a: egyest kapsz b: Helga néni nem fog annyira szeretni, pedig most te vagy a kedvence. Ez utóbbitól még jobban bepánikolsz.)
Anyukád tanácsára, miszerint nem nyomasztana ennyire a dolog, ha napi 1-2 percnél többet töltenél olvasással, úgy reagálsz, hogy rendben, majd holnaptól, mert most sürgősen focizni/gombfocizni/ focimeccset nézni KELL.
Kétnaponta esik ki a könyvjelző a regényedből, ismét csak bepánikolsz, fogalmad sincs, hol tartottál. ( -Anya, segíts megkeresni!!!
-Nekem kell tudnom?!
-Neked.
-Volt már az a rész, ahol Karak megsebesül?
-Ki az Karak? )
Ezen a ponton anyukád közli, hogy őt már nem érdekli az egész. Ki akarod engesztelni, másnap leülsz olvasni. 5 perc után boldogan közlöd, hogy elolvastál 10 oldalt. A kérdésre, hogy "Tényleg, ilyen rövid idő alatt?" a válaszod: Na jó, lehet, hogy csak 2-t, nem emlékszel pontosan.
Mindezek ellenére, augusztus 29-én (éppen nagymamádnál nyaralsz, mivel anyád-apád dolgozik) telefonon közlöd a jó hírt, hogy befejezted a könyvet. Vége."

Osztálykirándulás

Régen jelentkezett a rovat utoljára, ezért kárpótlásul egy hosszabb lélegzetvételű történet jön, ami mindenki számára valahol ismerős lehet, hiszen mindannyian voltunk osztálykiránduláson vagy erdei iskolában. A történet szereplői ezúttal J és Zs:

"Ha nem izgulna, aggódna az ember, mikor gyermeke 5 napra erdei iskolába utazik, itt a recept, amitől garantáltan fog:
-Az indulás napjának reggelén bemondja a rádió, hogy szárazföldi úton szinte lehetetlen Pestről Budára jutni az árvíz okozta óriási dugók és útlezárások miatt, pedig ez ugyebár alapfeltétel, ha az osztály a Dunántúlra igyekszik.
-Útban az iskola felé gyermeked bedobja, hogy lehet, hogy nem is ezen a héten van a tábor, ismerve magad, sikerül elbizonytalanítania.
-Gyermeked közli, hogy ő inkább itthon maradna ( eddig a pillanatig alig várta az indulást ).
-Gyermeked barátnője közli, hogy gyermeked tavaly esténként sírdogált, mert hiányoztál neki (ezt most hallod először).
-Megpillantod buszvezető bácsit, korát 70 fölé saccolod.
-A busz még öregebb.
-Bár mobilt tilos vinni, a gyerekek egy része boldogan mutogatja a többieknek új telefonját.
-Mentenéd, ami menthető és a mobiljával villogó barátnőtől megpróbálod elkérni a számát. Mindketten meglepődtök, mikor kiderül, hogy nem tudja. (Ő jobban.)
-Tanító nénik elkobozzák, majd a szülőkkel elrakatják a mobilokat.
-Az erőszakosabb szülők ellenállnak, érvelnek, vitáznak, mindhiába.
-A legerőszakosabb és egyben legleleményesebb szülő (anyuka) az indulás pillanatában megragadja az épp buszra szálló tanító néni karját, kezébe nyomja a mobilt. Tanító néni feladja, zsebre vágja.
-Egy szülő tudni véli, hogy Szőcén (határon innen, Zalaegerszegen túl) nincs is térerő. Ez téged nagyon megnyugtat.
Este tanító néni mobilján mégis eléred gyermekedet, aki rendkívül viccesnek találja, hogy röpke 7 órát utaztak (ebből kettőt Budapesten át), majd közli, hogy nagyon sokáig nem ér rá veled trécselni, mert készülnek az éjszakai túrára..."

Petárda

Télen, főként az ünnepek közeledtével egyre gyakrabban gyújtjuk be a sütőt, hogy valami finomsággal lepjük meg a családot. Ilyenkor szívet melengető tud lenni egy krémes, habos sütemény, aminek nehéz ellenállni és megálljt parancsolni egy szelet után. A petárda nevezetű desszert is könnyen rabul ejt bárkit.

Hozzávalók:
A tésztához: 6 tojássárgája, 6 evőkanál porcukor, 6 evőkanál olaj, 6 evőkanál liszt, 3 evőkanál kakaó, 1 tasak sütőpor, hab 6 tojás fehérjéből
A krémhez: 1 liter tej, 20 dkg kristálycukor, 13 evőkanál finomliszt, 25 dkg vaj, rum ízlés szerint, 2 tejszínhab por
A díszítéshez: kakaó, csokoládé

A tojássárgáját a porcukorral és az olajjal felverjük. A fehérjéket meghagyjuk a habnak. A sárgájából készített keverékbe beletesszük a kakaóval és a sütőporral elkevert lisztet.

A fehérjéből kemény habot verünk, amit könnyedén beleforgatunk a tésztába.

A tésztát magas falú tepsibe öntjük és előmelegített sütőben lassan megsütjük.

A tejből, cukorból és a lisztből krémet főzünk. A keveréknek keménynek kell lennie, hagyjuk kihűlni.

A habverővel elkeverjük a vajat és a rumot, aztán a tejes krémbe keverjük. Kevergetjük, és ha kell, még adjunk hozzá cukrot vagy rumot. A kész krémet a megsült és kihűlt piskótán egyenletesen elkenjük.

A felvert tejszínhabot a krém tetejére öntjük. A kész süteményt kakaóval és/vagy reszelt csokoládéval díszítjük.

Rumci szelet

Ez az étel a nevét egy kedves ismerősünkről kapta, akit mindenki csak Rumcinak hív, az egykori csehszlovák rajzfilmfigura, Rumcájsz után. Tőle szereztük meg ennek a remek fogásnak a receptjét, így mi Rumci szeletként hivatkozunk rá.

Hozzávalók: 8 szelet karaj (csont nélkül), 10 dkg füstölt szalonna, 2 nagy fej hagyma, 20 dkg gomba, 2 főtt tojás, 10 dkg házi sonka, ha nincs, akkor gépsonka

A karajt kiklopfoljuk. A tojást megfőzzük és egyet-egyet négyfelé vágunk. Vágunk egy kisujjnyi széles sonkát és egy negyed tojást, rátesszük egy szelet húsra. Felgöngyöljük és hústűvel megtűzzük. Lisztbe forgatjuk és hirtelen forró olajban átsütjük és félretesszük. 

Kockákra vágjuk a hagymát és a szalonnát, olajon üvegesre pároljuk. Hozzáadunk egy teáskanál pirospaprikát és felöntjük vízzel. Beletesszük a hústekercseket. Sóval, ételízesítővel, borssal, 1 gerezd fokhagymával, majorannával ízesítjük. Amikor már majdnem megfőtt, hozzáadjuk a felszeletelt gombát és készre főzzük. 

Ha elkészült, tejföllel bekavarjuk és összeforraljuk. Galuskával, vagy tésztával tálaljuk, apróra vágott petrezselyemmel díszítjük.

Gombás-csirkés lasagne

Az egyik kedvenc konyhám az olasz. Sosem tudnék nemet mondani egy jó spagettire, lasagnére, vagy pizzára. Persze az olasz konyha  nem csak ezekből áll, gasztronómiájuk széles spektrumon mozog, a mi legnagyobb örömünkre. Az itáliai ízek nagy előnye, hogy könnyen variálható egyik a másikkal. Nem kell ahhoz Jamie Olivernek lennünk, hogy egy kis újdonságot csempészünk a megszokott ételekbe. Mai receptünk, a gombás-csirkés lasagne is ilyen. Ezt a változatot a Nők lapja egyik számában találtuk, és hamar a család kedvencévé vált.

Hozzávalók 4 személyre: 40 dkg csirkemell, 2 fej hagyma, olívaolaj, vaj, 3 gerezd fokhagyma, 30 dkg barna csiperke, só, bors, oreganó, bazsalikom, 2 doboz paradicsompüré (80dkg), kb. fél doboz lasagne lap (25 dkg), sajt (lehet parmezán, de a trappista is tökéletes)

A besamelmártáshoz: 8 dkg, 4 dkg liszt, 8 dl tej, só, bors, szerecsendió

Vastag falú serpenyőbe olívaolajat öntünk, és üvegesre pároljuk rajta a megtisztított és finomra vágott hagymát.

A fokhagymát ráreszeljük és megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a kis kockákra vágott csirkemellet. Megpirítjuk, és hozzáadjuk a megmosott, feldarabolt gombát. Sózzuk, borsozzuk. Beleöntjük a paradicsomot, ízesítjük oregánóval, bazsalikommal, és felforraljuk. Takarékra vesszük, és kb. 30 percig főzzük.

Közben összeállítjuk a besamelt: megolvasztjuk a vajat, rászórjuk a lisztet, átpirítjuk, majd lehúzzuk a lángról, apránként hozzáöntjük a tejet, és visszatéve a lángra, besűrítjük. Sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük.

Amikor minden kész, előveszünk egy tepsit. Először a besamelből teszünk az aljára, erre jönnek a tésztalapok, majd egy réteg húsos-gombás töltelék. Erre megint besamel, tészta és hús-gomba kerül, addig rétegezzük, amíg el nem fogynak a hozzávalók. Arra figyeljünk, hogy a tetejére tészta, arra pedig besamel kerüljön. Legvégül megszórjuk reszelt sajttal. 180 fokon 45 perc alatt készre sütjük.

Nézd meg a recept videóját a YouTube-on, és iratkozz fel csatornánkra!

Veled is megtörténhet

Te is tudod, hogy kezdődik, nem de?  Igen, egy ártatlannak tűnő üzenettel. Egy barátságos  „Szia!”-egy dögös csajtól.  Esetleg néhány bókkal, egy izmos sráctól. A beszélgetések pedig csak folytatódnak. „Szia, édes, tetszik a profilod!” „Annyira dögösen nézel ki, bár megölelhetnélek!” Honnan tudod, hogy valójában kivel beszélgetsz az interneten? Egyesek szerelemből teszik, mások a bosszú miatt. De valójában tényleg mind ez megéri, egy online-románcért? Biztos tisztában vagy vele, kivel csevegsz nap mint nap?

Kétségtelen, veletek is megtörtént már, hogy a közösségi oldalakon idegenek írtak neked ismerkedés céljából.  Majd sok-sok órányi, napnyi, hónapnyi esetleg évnyi beszélgetés után felmerült benned a kérdés:  „Biztos, hogy létezik, hiszen túl szép, hogy igaz legyen!”.  És mint a gyanúd beigazolja magát, kiderül, hogy egy kamu-profillal van dolgod.  De mégis ki tesz ilyet? Van, akinek azért van erre szüksége, mert kevés az önbecsülése, szégyellik másságukat, és egy megnyerő profil mögé rejtik csodás belső értékeiket. Van, akit nem csak a jó szándék, hanem a bosszúvágy hajt.

Yaniv Schulman, becenevén Nev története tanulságos lehet számunkra. Nev , 23 évesen az egyik képével bekerült egy újságba. Nem sokkal később egy különös üzenetet kapott a 8 éves Abby Facciotól. A kishölgy művészlélek révén egy festményt küldött Nevnek újságban megjelent képéről, és ezzel elindult a különös barátságuk. Abby-n keresztül megismerte az egész családot, főként nővérével, Megannel került szoros kapcsolatba. Sokat chatelt, telefonált esténként,  Nev teljesen bele szeretett a lányba és végre személyesen is meg akarta ismerni. Ám a találkozás nem úgy sült el, mint ahogy azt a fiú remélte.  A lány valójában nem az volt akire Nev számított, hanem egy teljesen idegen nő.  Miután kiderült a csalás és lehűltek a kedélyek, Nev és a KamuMegan jó barátok lettek.

Yaniv történetét a testvére és rendezőtársa filmre vette, amiből egy nagy sikerű dokumentumfilm készült.

Nev az eset után, több ezer üzenetet kapott, amiben segítségét kérik, hogy kinyomozzák valójában ők is egy álprofillal beszélgetnek-e.  Ebből, egy több évados sorozatot készített az MTV, ami Catfish: The Tv Show címen fut, köztük a magyar csatornán is. És hogy miért pont Catfish a címe? A dokumentumfilm megnézése után minden kiderül…

Facebook és a gyerek

Történetünknek ezúttal S helyett Zs a főszereplője, aki követni óhajtotta a nagyok rossz szokását és közzétenni magát a nagyvilág számára. Édesanyja így kommentálta a gyerek kívánságát:

"Warning! Zs jön a Facebookra... Kikönyörögte, mert már a fél osztály fent van, mert már mindjárt 11 éves, mert így, mert úgy...Valami olyan biztonsági beállításban gondolkodom, hogy a képeit és megosztásait csakis én lássam ( amire számítok : cica, cica, cica, kiskutya, cica, cica, cica, helyes fiú a Disney csatornáról és/vagy szép ló,cica, cica ,cica ). Még csak arról kell meggyőznöm, hogy elég neki 4 ismerős: apa, anya és a két tanító nénije... :)"

Tusfürdő és a csajok

Ez a kis szituáció egy újabb fejezete J és S kapcsolatának. Csajozni mostanság egyre korábban kezd az ember és emiatt S sem maradhatott ki a sorból:

"Holnap jönni fognak rám a csajok!"- így S, miközben - kivételesen - az apukája tusfürdőjével öntötte nyakon magát a zuhany alatt.
Azért elgondolkodtatott...."

6:3

A legendás 6:3 60. évfordulója sokak után engem is megihletett. Ennek kapcsán a legnagyobb örömöm, hogy két aktív résztvevőt, Grosics Gyulát és Buzánszky Jenőt még élőként, viszonylag aktív emberként köszönthetünk, hogy időről időre megosszák tapasztalataikat sportról és életről egyaránt. Nagy szükség van rájuk.

Gyakori sportújság-olvasóként meglehetősen zavar, ha egy neves külföldi futball-személyiséget a magyar újságíró a múltbéli sikerekről, Puskás Ferencről és a többiekről szokott kérdezni. Ilyenkor az illető futball-tekintély mindig elmondja azt a sablonválaszt, hogy jók voltak Puskásék, tőlük tanulták meg a labdarúgást, de hát most, ahogy hallja, nem túl rózsás a helyzet. Mikor vetkőzzük le végre azt a mentalitást, hogy a múlt sikereiből próbálunk megélni, érvényesülni. Jó persze érthető a gondolkodásmód, pláne, hogy jelenleg sajnos nincs mire büszkének lenni, már ami a labdarúgásunkat illeti. 

Felesleges párhuzamokat vonni a dicső múlt és a siralmas jelen között, mert a labdarúgást körülvevő dolgok sem ugyanazok. Eltérő játékfelfogás, eltérő hozzáállás, eltérő politikai helyzet, eltérő társadalmi kép, eltérő szerep, így dióhéjban. Ki kell mondani, azokhoz a sportsikerekhez, amit az Aranycsapat (csak a rend kedvéért: Grosics Gyula - Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Zakariás József, Lantos Mihály - Bozsik József, Hidegkuti Nándor - Budai II László, Kocsis Sándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán) véghezvitt, szükséges volt a Rákosi-korszak elnyomása, félelme és lehetetlensége. A labdarúgásunk színvonalának esése párhuzamosan haladt a kommunista diktatúra puhulásával és romba dőlésével. A '60-as években még több világszínvonalú játékosunk volt (Bene, Albert, Varga Zoltán), míg a '70-es és '80-as években már csak egy-egy kiemelkedő képességű emberrel (Nyilasi, Détári) büszkélkedtünk. Mindezekkel persze nem dicsőíteni akarom a Rákosi-korszakot és az utána következő évtizedeket, sőt távol álljon tőlem, de megdöbbentő, hogy a szabadság, a többpártrendszer és a többi demokratikus ismérv beköszöntével a labdarúgásunk továbbra is stagnál, de inkább tovább romlik.

Gundel-Takács Gábor fogalmazta meg egy újságcikkben, hogy nem feltétlenül annyira nagy tragédia a hollandoktól elszenvedett 8-1, mert így legalább van lehetőségünk újragondolni a focinkat, hogy mit vagy miket kellene másképp csinálni ahhoz, hogy legalább minimális sikerekről lehessen beszélni a magyar labdarúgás kapcsán. Véleményével magam is egyetértek.

Az élet kegyetlen varázslata

A cím Boris Vian Tajtékos napok című regényéből való, melyet még a nyáron olvastam ki. Az idézet tökéletesen leírja a könyvet: egyszerre varázslatos és kegyetlen. Egy szerelemi történet, amit a francia író egy szürreális világba helyezett el. A két főszereplő, Chloé és Colin szinte első látásra egymásba habarodik. A rózsaszín felhő azonban hamar szertefoszlik, ugyanis boldogságukat beárnyékolja, majd lassan elpusztítja a kivédhetetlen tragédia. Mindezt Boris Vian úgy tárja az olvasó elé, hogy abszurd, olykor groteszk helyzetekben ismerjük meg a karaktereket, őrült események szemtanúi leszünk, és még egy kis társadalomkritikát is kapunk a párizsi elit hamis értékeiről és sznobizmusáról.

A XX. század klasszikusából legutóbb Michel Gondry rendezett filmet, akinek legismertebb műve az Egy makulátlan elme örök ragyogása. A Kate Winslet és Jim Carrey által megelevenedett történet középpontjában ugyancsak a szerelem áll, igen sajátos megközelítésben.

Legújabb mozijában egyéni látásmódjának és Boris Vian regényének találkozása felejthetetlen élményt nyújt. Ahogy a könyv, úgy a film is bravúros megoldásokkal dolgozik. Az alkotócsapat hű maradt az irodalmi alapanyaghoz; minden úgy jelenik meg a vásznon, ahogy azt az olvasó elképzelte. Kezdve a koktélzongorától, a szerelmesek esküvőjén és nászútján át, egészen a súlyos betegséget okozó lótuszvirágig.

A különc szereplők megformálói Audrey Tautou (Chloé), Romain Duris (Colin), Omar Sy (Nicolas), Aissa Maiga (Alise) és Gad Elmaleh (Chick). A francia színészek remekül keltik életre a nem mindennapi hősöket. Emellett bámulatos, ahogy a habkönnyű sztori fokozatosan vált át nyomasztó drámává. A színek eltűnnek, a szoba összemegy, mindenből és mindenkiből elszáll az élet. A végén csupán a Chloé rajzaiból létrejött bájos könyvecske nyújt vigaszt, és oldja fel a keserűséget.

Kinek hány gyereke lesz?

Gyerek-gyerek párbeszéd az élet egyik fontos kérdéséről:
"Zs oktatja öccsét:

S: Nekem öt gyerekem lesz, ha nagy leszek!
Zs: Ahhoz nagyon sokat kell majd csókolóznod a feleségeddel.
S: Anya akkor téged kétszer csókolt meg apa?
:)))"

A Bókkirály

S irtóra ért a bókokhoz, mivel a környezetében élő nőneműeket szokta megtalálni. A most közölt akciója az egyik balatoni nyaralásukhoz kapcsolódik.

"Ma egy percre azt hihettem, hogy megkaptam életem legnagyobb bókját: éppen indulni készültünk, hogy négyesben belevessük magunkat a balatoni éjszakába - a két kiskorú miatt csak szolidan - mikor is a fiam végigmért és közölte: Úgy nézel ki, mint egy nagylány! Majd rövid gondolkodás után hozzátette:...de csak a ruhád..."

Ronáldó

Az alábbi kis történet a 2012-es lengyel-ukrán foci Európa-bajnokság idejéből való. S ekkor már élénken követte a futballvilág eseményeit. Azóta már engem is leköröz a futballadat-ismeret terén. Én ennek nagyon örülök, hiszen így a családból még egy embert érdekel a "foci minden mennyiségben" kezdetű sztori.

"Nyakunkon a foci EB és ennek ezernyi jele van, csak egy példa a sok közül:
Kicsi fiam a minap azt mondta az ügyeletes tanító néninek az ügyeletbe való feliratkozáskor, hogy őt Sándor Ronaldonak hívják. Feltételezem, hogy ezt a legkomolyabb képpel és teljes meggyőződéssel adhatta elő, ugyanis a papíron valóban ez állt: Sándor Ronaldo 1.C - erről saját szememmel meggyőződtem. Utána percekig nézegettem a gyerekemet azon tűnődve, miért hihette el róla bárki is, hogy Ronaldo a becsületes neve..."

Életigenlés Mosolyka módra

Már annyiszor hallhattunk Mosolykáról. Hozleiter Fanni az a lány, aki nem az önsajnálatban merül el minden nap, hanem bizony az életben maradásért küzd minden levegővétellel. Van mit tanulni tőle.

A 25 éves lány olyan életfelfogással rendelkezik, ahogyan mindannyiunknak kellene. A mindennapi problémák mellett jut ideje egy mosolyra, sőt többre is. Támaszt nyújt az elkeseredetteknek, a betegeknek, a rosszkedvűeknek, és a boldog embereknek is. Mindenkinek. Számtalan oka van annak, hogy imádjuk őt. Bizony engem is sokszor kilendített a mélypontról, pusztán a személyiségével, ami annyira sugárzó, hogy találkozás nélkül is átjön.

Szerepelt már Hajdú Péter műsorában, a Frizbiben is, ahol arról mesélt, milyen gyógykezelésekre gyűjt pénzt. Mosolykás kézzel festett bögréi megvehetőek, de nincs megszabott ár. Ha kell, ingyen is odaadja, nem kér érte semmit. Semmi színjáték, csupán őszinte, szívből áradó kedvesség jellemzi ezt az ifjú hölgyet. A kezelésekre 3 millió forint kellene, aminek gyűjtéséről ITT mesél Hajdú Péternek.

Még friss könyvének megjelenése, ami a Te döntesz címet kapta. És milyen igaz, a döntés minden esetben a miénk, rajtunk múlik, hogyan állunk az akadályok elé. Könyvében vall magánéletéről, ám senki ne keressen benne botrányos történeteket, mert  az nem Mosolyka műfaja.

Ha lelki feltöltődés kell, vagy csak átértékelnéd, amid van, akkor olvass bele Fanni könyvébe, ami megrendelhető a Bookline oldalán.

A bevezető: "Mivel töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nemcsak állva, de fejen állva is... 

Sokáig kerestem a miértekre a választ. Vajon miért lettem beteg? Miért küzdjek tovább? Mára azonban már tudom. Azért, hogy megmutassam a világnak: nincs lehetetlen!

Fanny  izomsorvadással született. Az orvosok 18 évet jósoltak neki, ám ő ma már 25 éves, dolgozik és valóra váltja az álmait. Mindig mosolyog, pedig folyamatosan harcot vív a betegségével, az élettel, a hétköznapi nehézségekkel.  Kerekesszékét oly könnyedén viseli, mint mások a magas sarkú cipőjüket. Bár egyedül nem tud megfordulni az ágyban, vagy egy kupakot lecsavarni az ásványvizes üveg tetejéről, de imád élni, és célja, hogy egyszer egy asztal tetején táncoljon szilveszter éjszakáján. 

Fanny hozott egy döntést: nem hajlandó elkeseredni, és pozitív hozzáállása már többször átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken. Megható önéletrajza mindenkinek megtanítja: az életben minden csakis rajtunk múlik!"

Itt követheted Mosolykát: Blog, Facebook

Dánia, a turkálók Mekkája

Gyerekkorom egyik maradandó emléke az, amikor mamámmal és anyukámmal együtt megyünk a helyi turiba. Sorba állunk, megkapjuk a bálát, kiöntjük a halom ruhát a földre, és túrunk. 6-7 évesként ez egyet jelentett az önfeledt játékkal: dobálni a kezembe kerülő ruhadarabokat, rohangálni, majd elfáradva nyaggatni a felnőttek, hogy mikor megyünk már haza. Ahogy a legtöbb lánynál lenni szokott, tinédzserkoromra elkezdett érdekelni, hogy mit veszek fel az iskolába, vagy valami komolyabb rendezvényre, így a turizás más értelmet nyert. Már-már szakértői szemmel jártam a turkálókat, tudtam, mit érdemes elhozni, és mindig óriási örömet okozott egy csinos kelme felfedezése. Ez a mai napig így van. Ugyanis a turizás több annál, hogy találunk egy számunkra megfelelő felsőt, nadrágot, vagy cipőt, ez egyfajta kincsvadászat. Mikor betévedünk egy viszonylag nagy, hagyományos kilós turiba, akkor számtalan XXL-es, ócska, hibás gúnyán kell áthámoznunk magunkat, mire rálelünk arra, ami csak ránk várt. A tökéletes nadrág, a tökéletes póló, a tökéletes táska. Ruhatáram nem csak turis darabokból áll, viszont kedvenceim többségét bizony használtan vásároltam.

Ma mindenhol működik turkáló, legyen az a klasszikus fajta, ahol kilóra mérik az összegyűjtött ruhát, vagy ahol darabonként kirakják, mint egy butikban (lásd Háda). Utóbbit csak ritkán keresem fel, a szín szerint sorba állított, fogasokon logó öltözetek közötti nézelődésben nincs semmi izgalmas, a heuréka pillanatra hiába várok.

Fontos leszögezni, hogy a legtöbb turi első osztályú, minőségi darabokat is kínál, a legnevesebb márkákkal találkozhatunk, sokszor érintetlen állapotban, és az eredeti ár töredékéért kapjuk meg azt.

És akkor most térek rá Dániára. Itt a turkálók jótékonysági alapon működnek, valamely szervezet, például a Vörös Kereszt, vagy egyik-másik egyház keretein belül segítik a hátrányos helyzetű országokat. A folyamatosan bővülő választékot a lakosság szolgáltatja, az árak barátságosak, a színvonal kiváló. Tehát olcsón jutsz remek ruhadarabokhoz, és ezzel még segítesz is. Kérdem én, kell ennél több? Nekem nem! Arról nem is beszélve, hogy jelenlegi városom, Viborg legnagyobb turkálója a Vörös Keresztet szolgálja, és itt ingyen kapsz kávét, van mosdó, akárcsak egy áruház. A személyzet kedves, segítőkész, ráadásul ezek a second hand üzletek árulnak könyveket, bútorokat, dísz-és használati tárgyakat, festményeket, lényegében mindent.

Sok minden fog hiányozni ebből az országból, az egyik kétségkívül ezek a kedves kis turik lesznek.

Itt egy videó, melyben három dán turi tűnik fel.

Banános palacsinta

Unod már, hogy mindig egészségtelen ételeket eszel? Szeretnél változtatni, de nincs egy jó ötleted? Akkor itt a helyed!

Bizony-bizony az ember lánya nap mint nap szembesül, hogy az egészséges életmód elengedhetetlen. Az elhatározás meg is lenne, de hogyan kezdjük?! Elkezdhetünk számtalan diétát, vagy mintaétrendet, az valahogy mégsem az igazi.

Ez elsősorban fejben dől el. Aztán jön hozzá egy nagy adag kontroll, mert anélkül nem megy. Ilyenkor jogosan merül fel a kérdés, most egész életemben hagyjam el a kedvenc kajáimat? Megsúgom, nem kell! Azt vallom, hogy a tiltással még nagyobb bajt okozunk, mint hasznot.

A fokozatosság híve vagyok. Inkább eszek kis adagokat, de naponta ötször, mint megvonjam magamtól a finomabbnál finomabb ételeket. Azt hiszem ez az egyetlen mód, hogy megszabaduljunk pár felesleges kilótól úgy, hogy közben nem lesz lelkiismeret furdalásunk.

Ha ezt elértük, akkor jöhetnek az új ízek. Próbáljunk meg egy-egy alapélelmiszert lecserélni másra. Például fehér liszt helyett teljes kiőrlésűt használni. Vagy a cukor lecserélése valami másra, mondjuk nyírfacukorra. Sajnos, ez a kettő megy a legnehezebben, de nem lehetetlen.

A legnagyobb gondot a környezetünk okozhat. Ha egyedül kezdünk bele a nagy életmódváltásba, akkor könnyen meg lehet, hogy támogató nélkül leszünk, és ez már anyagilag sem mulatságos. Úgyhogy az a legjobb, ha nem egyedül vágunk bele. Így két legyet ütünk le egy csapásra!

Nem is szaporítom tovább a szót! A mai recept egy isteni finom banános palacsinta, ami tökéletes választás reggelire. És még egészséges is! Hogy mi kell hozzá? Egy banán, két tojás és pár cseppnyi olívaolaj.

A tojásokat leütöd, majd felvered. Add hozzá a darabokra tört banánt és alaposan keverd össze, amíg pépessé nem válik. Az olajat melegítsd fel egy serpenyőben és már sütheted is a kisebb palacsintákat. Ha mindkét oldala aranybarnára sült, akkor ízesítsd fahéjjal, mézzel, illetve friss gyümölccsel.

Hidd el, nem leszel utána éhes :)

A recept elkészítését megnézheted ITT

Lovagiasság

Ígéretünkhöz híven itt egy újabb aranyos történet, ezúttal J és S vonatkozásában:

"Ma megvilágosodtam! Mégis igaz, amit mondanak, az imént erősítette meg egy kis elsős minicasanova:
Egy ideje tudjuk, hogy nagyon tetszik neki egy kolléganő az 1.c-ből, s az osztályban is nyílt titok, hogy "alakul köztük valami". Ma megkért, hogy vegyünk N-nek - Ő a kiszemelt - egy szép képeslapot és hozzátette, hogy mikor nagy lesz, tíz éves, a saját pénzéből vásárol majd neki egy könyvet ajándékba. Megdicsértem, hogy milyen lovagias és elmondtam neki, hogy szerintem egy nagyon szép, okos és kedves kislányt választott. Erre jött a következő válasz:
Ő VÁLASZTOTT ENGEM!"

Nők és a futball

Blogunk új rovattal fog bővülni, a pontos neve még nem eldöntött. A téma nagyjából úgy írható körül, hogy egy fiatal anyuka (az egyszerűség kedvéért J) és két gyermekének (S-fiú és Zs-lány) mindennapjai, mókás történetei lesznek terítéken. J felhatalmazásával lesznek publikálva oldalunkon a hosszabb-rövidebb frappáns történetek, természetesen változtatás nélkül. Mindjárt itt időrendben az első:

"Anya, tudod te egyáltalán, mi az a sorfal?! - ez a mondat elsős nagyfiam szájából hangzott el ma délelőtt, aki, mivel tegnap az 1./c kollektív vonult betegszabadságra, valami értelmes foglalatosságra próbált rávenni egy arra teljesen alkalmatlan és tehetségtelen, viszont egyetlen itthon tartózkodó családtagot, engem. Eredmény: megtanultam gombfocizni, én voltam az angol válogatott és még gólt is lőttem! Ötletgazda és felbujtó András öcsémnek külön köszönöm az élményt :)"

Betegség elleni orvosság: Fallulah

Már egy ideje a megfázás, és az azzal együtt járó fránya köhögés teszi nehezebbé napjaimat. Egy kis betegség azonban nem tántoríthat el, ha Fallulah koncertről van szó. Be kell valljam, hogy a 28 éves dán dalszerző-énekesnőről a viborgi turnéállomása előtt nem sokat tudtam. Ám a Paletten kulturális központ őszi programját böngészve, egyből kiszúrtam ezt a fiatal, energikus lányt, aki november 14-én adott koncertet jelenlegi városomban.

A dán anyától és román apától származó, eredetileg Maria Apetriként anyakönyvezett énekesnő szülei egy balkáni folk-táncegyüttes tagjaiként rengeteget utaztak, így Fallulah már kisgyerekkorától intenzív és inspiráló zenei-előadóművészeit közegben nevelkedett. Kilencévesen elvesztette az édesapját, ami – dalai és interjúi szerint – nagyon mélyen érintette, és rengetegszer utal erre a veszteségre. Aztán Fallulah megjárta az Egyesült Államokat, ahol a Broadway Dance Center – az egyik legelismertebb és legkeményebb tánciskola – kurzusain vett részt, majd Dániába visszatérve 2009-től egyre inkább énekesnői karrierjére koncentrált. (A38 Hajó)

A koncertet megelőzően természetesen "felkészültem belőle". Mindkét albumát letöltöttem (Black Cat Neighbourhood, Escapism), majd elég hamar megszerettem. A véletlenek szerencsés egybeesése, hogy zenéje tökéletesen egyezik az ízlésemmel. Olyan jelzőkkel írnám le, mint a lendületes, őszinte, elegáns, fülbemászó, ugyanakkor eredeti. A Give Us A Little Love című számát hallgattam meg elsőnek, ami fekete-fehér klipjével és találó szövegével további bizakodásra adott okot, teljesen megérdemelten.

A viborgi fellépésén Fallulah nem hazudtolta meg gyökereit, a tempósabb számokat végigtáncolta, felszabadultan mozgott a színpadon. Előadásmódja egyszerre volt közvetlen és átszellemült. A ráadásban elhangzott Chris Isaak Wicked Game című klasszikusa is; lejött a közönség soraiba, és a teremben lévőkkel együtt énekelte a jól ismert dalt.

Fallulah minden várakozásomat felülmúlta, másfél órára még a betegségemről is sikerült megfeledkezni, és remekül éreztem magam.

Miért jó a Magyarok Vására?

Városkánkban minden hónapban megszokott esemény a Magyarok Vására nevű rendezvény, aminek helyszíne Eger zöldövezete, az Érsekkert. Legutóbbi hétvégén is, szikrázó napsütésben lehetett sétálni a vásári forgatagban. 

Ezen az egynapos vásáron szerezhetjük be magunk számára a garantáltan tartósítószer és adalékanyagmentes házi élelmiszereket, mézet, kolbászt, szalonnát, sajtot, zöldséget és gyümölcsöt. Arról nem is beszélve, hogy pénzünket itthoni termelőkhöz juttatjuk. A sátrak környékét nagyszerű illatok lengték be, hirtelen mindenki farkaséhes lett. Minden élelmiszert meg lehetett kóstolni, ízlelgetni. Mi tagadás, jól be is vásároltunk. Élelmiszerek mellett viszonylag tűrhető áron könyveket, ruhákat, különféle krémeket is kaphattunk. Idén a szervezők beújítottak, az egész napos ottlét érdekében lehetőség nyílt meleg ételt is enni a sátrakban. Hogy színesebbé tegyék az ottlétet, délután Varga B. Tamás énekelt a megjelenteknek, bár mi ezt már nem vártuk meg, ennek ellenére mégis egy tartalmas másfél-két órát töltöttünk el a szabadban.

Ami miatt különösen jól éreztem magam, az az volt, hogy mosolygó, felszabadult emberekkel lehetett találkozni, akik hozzánk hasonlóan élvezték a vásári nyüzsgést, a forgatagot. Nyoma sem volt a hétköznapokból megszokott besavanyodott, beszürkült és komor ábrázatoknak, valamint a kilátástalanságnak. Ha ez kell, akkor akár naponta rendeznék ilyen vásárokat, vagy bármit.

Egyszóval szabadidős programnak kiváló volt a  Magyarok Vására, érezhető manapság egyfajta nosztalgia a régi, hagyományos vásárokkal kapcsolatban, de ennek csak örülhetünk, mi vásárlók, érdeklődők és a termelők.

Kate Mosse: A kripta

Imádom a régiség vásárokat, mert ott aztán tényleg mindent lehet találni. Főleg, ha  könyvekről van szó. Sokszor fájó szívvel kell ott hagynom egy-egy számomra értékes darabot, de ez van, nem lehet mindent egyszerre megvenni, azt még a pénztárca sem bírja. Bizony-bizony, alkudozni tudni kell, mert a végén csúnyán átvághatnak minket.

Nos, ezt a könyvet is egy ilyen helyen vásároltam, és mondhatni első látásra beleszerettem. Na jó, nem azért mert olyan fantasztikus borítója van, hanem a címe egyből megfogott. Furcsa, misztikus, rejtélyes, titokzatos jelzők jutottak eszembe. Beleborzongtam és a szemem is megcsillant. Gondolom ez a különös érzés kiülhetett az arcomra is, mert életem párja rám nézve, csak annyit mondott: " Úristen! Már rosszul kezdődik....."

Szemrebbenés nélkül megvettem, természetesen lealkudva, mert az ára.....khm...nos, az horribilis. 

A vásárlástól teljesen izgalomba jöttem, alig vártam, hogy végre otthon legyünk. Így hazaérve elkészítettem a kedvenc teámat (mert nélküle nem igazi az olvasás), és "becsomagoltam" magam a takarómba.

A könyv Charles Baudelaire "Temetés" című versével kezdődik, majd így folytatja...

" 1891. március 25; csütörtök

Ez a történet a csontok városában kezdődik. A holtak ösvényein. A párizsi montmartre-i temető csöndes bulvárjain, sétányain és zsákutcában, ahol éjjelente azok a szerencsétlenek bolyonganak, visszajáró kísértetként a sírkövek és kőangyalok között, akik még ki sem hűlhettek a sírjukban, és máris elfelejtették őket." 

A cselekmény két szálon fut:

1891. Párizsában járunk, ahol a tizenhét éves Léonie Vernier és bátyja Anatole él. Mindketten Cade-i birtokra utaznak, ahol megismerkednek nagynénjükkel, illetve a titokzatos házzal, és környékével. Léonie talál egy elfeledett vizigót kriptát és egy különös pakli kártyát. Nyomozásba kezd, hogy megfejtse a titkukat, és azokat a legendákat, amik a környékről származnak.

2007. október: Meredith Martin életrajzíró Claude Debussy, a híres francia zeneszerző életét kutatja. Ellátogat a Cade-i birtokra is, ahol megismeri múltját, örökségét.

Természetesen a két szál a végén találkozik. Egy picit több a múlt, mint a jelen, de nem rossz.

A történet fantasztikus, cseppet sem csalódtam. Amilyen buzgó izgalommal elkezdtem, a befejezés is ugyanilyen hangulatban telt. Legjobb jelző rá: a feszültség. És ez az érzés mindvégig ott van egy nagy adag rejtéllyel, titokzatossággal, drámával kombinálva. Megunhatatlan, nem lehet letenni.

Személy szerint az 1891-es szereplőket jobban megkedveltem, különösen Léonie-t. Fantasztikusan kitalált karakter, de a bátyja sem utolsó. És azok a poénok egymás között, meg a veszekedések....nagyon valósághűre sikerült.

Ennyi dicshimnusz után, talán egyetlen kritikát fogalmaznék meg: egy-egy magyarázat nem mindig volt érthető, így többször át kellett futnom. Szerintem ez lehetett volna részletesebb is. A másik problémám a könyv vége volt. Én másként fejeztem volna be. 

Végül, de nem utolsó sorban idézek pár sort a könyvből.

"– A húgom nagy könyvmoly, tényleg! – vigyorgott Anatole. – Mindig valami könyvbe van beletemetkezve. Bár leginkább az olyan, hogy is mondjam csak, szenzációs, túl izgalmas olvasmányokat szereti. A kísértetregényeket, középkori horrortörténeteket, effélét. Egyáltalán nem az én ízlésem." (Mintha magamról olvastam volna :) )

"Megint fölnézett az ablakokra. Odakint már sötétedett. Léonie most megint érezte magán a szobrok éber tekintetét. És mintha megváltozott volna a kripta egész belső atmoszférája és hangulata. Egy kis légáramlat csapta meg, épp csak egy kis légmozgás. A fejében pedig megszólalt egy zene, amely nem kívülről jött. Hallotta is, meg nem is. aztán láthatatlan valakiknek a jelenléte, mögötte és körülötte...Elsuhannak mellette, egyre közelebb hozzá, de anélkül, hogy megérintenék...Az a szüntelen mozgás, és hozzá a suttogások, sikolyok és sírások csöndes kakofóniája."

"Nincs olyan, az emberi elme által kigondolható szisztéma, amely ne létezne már a természetben - mondta. - Amit csinálunk, látunk, írunk vagy lekottázunk, az mind a világegyetem mély varratainak tükre. A zene a hangokkal láthatóvá tett láthatatlan világ." 

Összegzésként csak annyit, hogy akit az efféle témájú regények érdekelnek, ebben sem fog csalódni. Jól összerakta Kate Mosse. Apropó, a könyv végén rákerestem a neten erre az írónőre, és kiderült, hogy A kripta egy trilógia második kötete. Az első kötetet  Labirintus néven adták ki.

Érdekes, az olvasás során nem éreztem azt, hogy ez egy folytatásos regény lenne... Mindenesetre, ha az első kötet is ugyanilyen izgalmas, mint a Kripta, akkor nálam tuti befutó lesz.

Karácsonyra hangolódás a Burberryvel

A nagy múltú brit divatmárka a héten megajándékozott bennünket idei karácsonyi videójával. A Burberryt talán nem kell bemutatni, a szó egyet jelent a stílussal és eleganciával. A divatház minden évben elkészíti ünnepi kisfilmjét, melyben nemcsak a fantasztikus ruhák és kiegészítők játsszák a főszerepet, hanem London is. A tavalyi A Festive Night At Burberry 121 Regent Street című videó teljesen magával ragadott. Az animációs mű azt a hatást kelti, mintha egy 3D-s üdvözlőlap elevenedne meg előttünk.

Londonban járunk, este van, hull a hó, az egész város ünnepi fényben. Az égből apró csomagok szállingóznak lefelé. Történetünk főszereplője egy pár, akik betérnek a Burberry palotájába, táncolnak, majd miután vége a mulatságnak és kilépnek a kapun, az egyik ajándék megtalálja őket, ami nem más, mint egy Burberry kabát. A férfi ráadja szíve választottjára és újból megjelenik a lenyűgöző londoni panoráma. Vége.

A legújabb alkotás hasonlóan kifinomult, bár ebben nagyobb hangsúlyt kap a kollekció. A hófedte London itt is káprázatos. Kétség sem fér hozzá, a Burberry ért az ünnepi hangulat megteremtéséhez.

Igazából szerelem már 10 éve

A brit romantikus film 10 éve lopta be magát a nézők szívébe. Richard Curtis rendező valamit nagyon eltalált, ugyanis az Igazából szerelem annak ellenére, hogy tipikusan karácsonyi darab, mára örök klasszikussá vált. Egyszerre érzelmes, humoros, ünnepi, és szórakoztató, a parádés szereposztásról már nem is beszélve. A brit színjátszás színe-java feltűnik a filmvásznon: Colin Firth, Hugh Grant, Emma Thompson, Alan Rickman, Liam Neeson, Laura Linney, és Keira Knightley.

De ebben a filmben szerepel Martin Freeman is, aki azóta olyan alakításokkal hívta fel magára a figyelmet, mint Doctor Watson (BBC, Sherlock) vagy A hobbit Zsákos Bilbója. Mellette ugyancsak láthatjuk January Jonest, a Mad Men üdvöskéjét, Rowan Atkinsont alias Mr. Bean, vagy Chiwetel Ejiofor-t, aki a 12 év rabszolgaság főszerepéért jó eséllyel indulhat a fontosabb díjakért.

Az Igazából szerelem másik erénye, hogy több szálon fut, mindegyik epizód mozgatórugója a szerelem, szeretet. Nem véletlenül kezdik ezzel a bevezetővel a filmet:

Valahányszor elfog a bánat a világ állása miatt, a Heathrow repülőtér utasvárójára gondolok. Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és a kapzsiság világában élünk. De én nem így látom. Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van. Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van: apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek, barátnők és barátok, régi cimborák. Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyűlöletről vagy bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak. Az az illetlen érzésem van, hogy ha jól körülnézünk, akkor igazából, szerelem vesz körül minket.

A karakterek sokszínűek: táncos lábú miniszterelnök, anya nélkül maradt kisfiú és az apukája, összetört szívű író, pornó dublőr, egyetemisták, kiégett rocksztár és menedzsere, ifjú házaspár és egy titkos hódoló, és így tovább.

A helyszín főként London, de pár rész erejéig ellátogatunk Portugáliába és Amerikába is.

Az Igazából szerelem sikerét 2003 óta egyik karácsonyra szánt film sem tudta elérni, hiszen az ünnep lényegét úgy megjeleníteni, hogy ne legyen giccses, bizony nem könnyű feladat, de nem is lehetetlen.

Üdv X-faktóriában!

Szombat és most már vasárnap esténként nőuralom érvényesül a nagyképernyő előtt. A tehetségkutató dübörög, megy a szórakoztatás. És a hangok, meg az eladhatóság. Ezt a tehetségkutatós posztot leginkább a frissen beharagozott Bozsek-BTW helycserés támadás ihlette.

Alapvetően a legutóbbi szériára ábrándultam ki a tehetségkutatókból. A legjobb versenyzőkkel megpróbálják elhitetni, hogy a nemzetközi porondra is alkalmasak. Persze az már egy más kérdés, hogy mi vagy a "mentorok" szempontjából  ki számít a legjobbnak. Mivel hivatalosan "énekverseny", én a legjobbnak a legjobb hangú énekest tekintem. A televízió meg azt, akire hétről hétre a legtöbb szavazat záporozik, meg akiről ő úgy gondolja, hogy eladható. Hogy mennyire hibás részükről ez a felfogás, bizonyítja például az első széria elődöntőse, Király L. Norbert, akiről azóta sem nagyon lehet hallani. Mint szürke szamár a ködben, igaz? Másrészt emiatt elég sok embert magukra tudnak haragítani, ha "leveszik a kezüket" a jó hangú kedvencekről és úgy döntenek, hogy a hangnélküliek, ámde valamiért érdekesnek titulált egyének szambázzanak a színpadon. A másik dolog, ami miatt  nem kedvelem ezeket a műsorokat, hogy bennük is Móricz Rokonokja érvényesül:  Zámbó J. fia, Barátok közt-szereplő, színészházaspár-csemete, humorista lánya, másik tehetségkutató győztese. Arról ugyancsak nagy a csend, hogy állítólag több döntős énekes meghívásos alapon került a műsorba. Tehát az itteni X-faktor guruk győzték meg arról, hogy jelentkezzen a "Bikicsunájokkal" együtt. A mentorok értékelésébe nem megyek bele, mindegyik visz egyfajta szerepet az elejétől a végéig, amit az elején ráadtak. Szakértő, elolvadó, rikácsoló, bohóc, öreg róka. 

Rátérve  a helycserére. Azért számít viszonylag fontos dolognak, mert ilyen korábban még nem volt. Nézői szempontból szerintem érdektelen, hogy Bozsek Márk miért szállt ki. Kiszállt és kész. Visszakerült egy értékelhető csapat, az RTL pedig ügyesen és gyorsan megoldotta a kiszállás miatti rövidzárlatot.

Festett kavicsok kezdőknek,és haladóknak

A festészet csodálatos dolog. Sokszínűségét mi sem bizonyítja jobban a művészek különböző lelkiállapota, gondolkodásmódja, de akár a felület is, amire felvisszük. Ha van jó minőségű festékünk, amit nem feltétlenül aranyárban mérnek, mégis használható utólagos repedés nélkül, valamint könnyű a használata, akkor máris nekiállhatunk a "művészkedésnek".

Vászonra, falra, papírlapra, de akár kavicsra is festhetünk. Az internet számtalan hasznos tippel, ötlettel, technikával lát el minket, érdemes válogatni közülük.

A tengerparton járva megláttam a szép nagy, sima kavicsokat, és azonnal eszembe jutott, hogy kipróbálnám a kavicsfestést életemben először. Amint hazaértem, rákerestem interneten  a lehetőségekre, valamint olyan ötletekre, amiket kezdőként én is meg tudok csinálni.

Rengeteg szépséget láttam a virágos, színes, mintás kavicsok között, de akadt olyan is, ami a mai meséknek köszönhetően született. A kreatív, "csináld magad" típusú bloggerek előszeretettel használják ezt a technikát.

Íme néhány a kedvenceimből.

    webtanitoneni.lapunk.hu

                                                                 http://hobbiblog.blogger.hu

 http://ginusbaby3.blogspot.co.uk/2013/03/kavics-festes.html

És ami külön szót érdemel....

A hölgy, aki mesteri szintre fejlesztette a kavicsfestést. Ez már nem kezdő szint, de aki érez némi tehetséget és kreativitást magában, megpróbálkozhat vele. Ilyen szépen kivitelezett, festett kavicsokat mi is szívesen látnánk az otthonunkban. 

További szemkápráztató kavicsok különböző állatkákról mintázva

ITT: http://www.pietrevive.it/gallerie/gallerie.html

Sütőtökkrémleves sült tökmaggal

Imádom a sütőtököt, így nem is volt kérdés, hogy kipróbáljam a sütőtökkrémlevest. Halloween,  Mindenszentek és a Halottak napja pont jól jött, hogy elcsábuljak az elkészítéséhez.

Egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, és még gyorsan is megy. A receptet a Nők Lapja egyik számában találtam, amelyben olívaolaj helyett tökmagolaj szerepel. Sajnos, az utóbbi nem volt itthon :(

De úgy gondolom, hogy olívaolajjal is nagyszerű lett az eredmény.

Íme a recept:

Hozzávalók:

35 dkg sütőtök (pucolt mennyiség)
2 dl natúr joghurt
1 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
olívaolaj
5 dkg natúr, hámozott tökmag

A megpucolt, apróra kockázott tököt dinszteljük meg egy kevés olajon. Öntsük fel 1 liter vízzel, sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá az aprított fokhagymát, főzzük puhára a tököt. Botmixerrel turmixoljuk simára, mikor enyhén meghűlt, keverjük el benne a joghurtot. 3 evőkanál olajon pirítsuk meg a natúr tökmagot, sózzuk. Pirítás közben fedjük le, mert pattog a tökmag! A kész levest a pirított tökmaggal tálaljuk.

Ha ez még nem elég, akkor nézd a videónkat You Tube-on és iratkozz fel csatornánkra!

Csak semmi (él)sport?

Több mint 1 hónapja küzd az életéért a Városmajori Szívklinikán Akeem Adams, a Ferencváros 22 éves trinidadi védője. Röviden az előzmények: A játékos leigazolását követően eltitkolta a klub orvosi vizsgálatán, hogy családjában már volt korábban szívrendellenességből fakadó haláleset. Ezt követően néhány meccsen pályára lépett a zöld-fehéreknél. Adams egy edzést követően este rosszul lett lakásán, de annyi ereje volt, hogy felhívja az FTC egyik munkatársát. Azóta kórházban fekszik életveszélyes állapotban. Az egyik lábát már amputálni kellett. Most úgy hírlik, egy esetleges transzplantációra erősítik meg a szervezetét, ami az egyetlen esélye az életben maradásra.

Azt hiszem, nagyon kevés olyan sportág van, ami annyira megterhelő az emberi test számára, mint a labdarúgás. Ezt bizonyítja, hogy a legendás magyar Aranycsapat már eltávozott nagyjai közül jó néhányan még a 60. születésnapjukat sem érték meg... A közelmúltban ráadásul felszaporodtak az Adamséhoz hasonló szörnyűségek, tragédiák. Magyar részről Fehér Miklós, Zavadszky Gábor és Bánka Kristóf. A nemzetközi világból Marc-Viven Foé és Fabrice Muamba. Csak remélni tudjuk, hogy Akeem Adams, Muambához hasonlóan, életben marad és megadatik neki egy másik esély az újrakezdésre.

Mitől megterhelő a foci? Röviden és naivan válaszolva: mert 90 percen keresztül futni kell. Azt sok néző, szurkoló elfelejti, hogy amit lát a tévében mérkőzés címszó alatt, az egy teljes heti munka eredménye. Naponta kőkemény edzések, ahol eldől, hogy a hétvégi meccsre ki kerül be a kezdőcsapatba, a kispadra vagy rosszabb esetben a stadion lelátójára. 120%-ot kell kiadnod az edzésen, ha a csapatban szeretnél lenni, mert ha nem, akkor kitesznek, elküldenek, nem kapsz fizetést és nincs miből megélned. Így van, a profi futballista számára a futball elsősorban MEGÉLHETÉS, aztán pedig játék. Amióta felgyorsult a profi futball, mint játék (egy-egy jobb nemzetközi meccsen 12-13 km-t futnak 90 perc alatt!), akik űzik, a szó legszorosabb értelmében az ellenfél mellett az egészségükkel is játszanak... Mert ők a szenvedélyükre tették fel életüket. Arra, hogy egyszer ők is olyan klasszisok lesznek, mint a régiek vagy a jelen nagyjai. Akárcsak Erőss Zsolt, hogy ne csak a foci világából idézzünk. És itt jön be az, ami igazából a bejegyzés címe is lehetne: A szenvedélyedet választod vagy az egészségedet? A magam részéről, mivel nem vagyok élsportoló, nem foglalnék állást...

P. S. Gyógyulj meg, Akeem!

Martin Scorsese új filmje karácsonykor érkezik a mozikba

A Wall Street farkasa című filmet azóta kísérem figyelemmel, hogy kiderült, a főszereplő Leonardo DiCaprio lesz, aki ezzel folytatja a rendezőzsenivel való együttműködését. Vadonatúj projektjük a New York bandái, az Aviátor, a Tégla és a Viharsarok négyeshez csatlakozik. Fogadni mernék, hogy nem A Wall Street farkasa lesz az utolsó közös munkájuk. De ha egyszer valami működik, akkor kár lenne veszni hagyni.

Martin Scorsese tőle talán szokatlan stílusban álmodta vászonra Jordan Belfort igaz történetét. A New York-i bróker és világfi felemelkedése és bukása elképesztő jelenetek megkomponálására sarkallta a rendezőt. Leonardo DiCaprio ehhez igazodva villantja meg komikus énjét, ami mindenképp üdítően hat, ugyanis a színész az utóbbi években sorra drámai szerepekben tűnt fel; ez alól kivétel a Django elszabadul. 

A további szereposztás is telitalálat: Jonah Hill, Matthew McConaughey, Jean Dujardin és Rob Reiner.

A Paramount Pictures nemrégiben döntött a produkció új bemutatási dátumáról. A stúdió eredetileg november 15-én akarta mozikba küldeni a filmet, de annak első változata több mint 180 perces volt, ezért úgy döntöttek, hagynak még időt Scorsesének a vágásra.

    

Az új változat most 165 perces, amivel már elégedett a Paramount. "Marty (Scorsese) munkája fantasztikus. Tovább dolgozik rajta, de most már hivatalosan is kész lesz karácsonyra" - mondta Brad Grey, a stúdió elnöke.

A Wall Street farkasát december 26-tól vetítik a magyar filmszínházakban.

Derűs égbolt esküvőre

Amikor elérkezik a nagy nap, az egész násznép izgatott. Azonban mi történik, ha a menyasszony életébe váratlanul betoppan egykori szerelme? Ezzel a dilemmával szembesül Felicity Jones a Derűs égbolt esküvőre című filmben. A romantikus film a tavalyi Tribeca Filmfesztiválon debütált, ahol elismerően nyilatkoztak róla. A dráma és komédia mezsgyéjén mozgó alkotás rendezője Donald Rice, aki Mary-Henely Magill forgatókönyvíróval együtt adoptálta a történetet Julia Strachey 1932-ben kelt regényéből.

A film főszereplője Dolly (Felicity Jones), akit esküvője napján körül vesz a káosz és a vidámság. Az egész család lázasan készül a menyegzőre, amikor is megérkezik Joseph (Luke Treadaway), a lány első nagy szerelme és ezzel kezdetét veszi a zűrzavar. Dolly anyja (Elizabeth McGovern) mérges és aggódik lánya jövőjéért, ám Dolly sincs jobb helyzetben; visszatérnek a múlt érzései, és tudja, döntenie kell: elfut Joseph-fel vagy új életet kezd leendő férjével Argentínában.

A Derűs égbolt esküvőre korántsem tökéletes darab, mégis van benne valami magával ragadó báj, ami miatt újra és újra képes vagyok megnézni. Az angol vidék, a brit humor, és a színészek játéka hibátlan, a cselekményvezetés ugyan lassú, de a műfaj és a történet ezt kívánja meg. Számomra ennek a filmnek van stílusa, nem mélyül el komolyabb témákban, épphogy megkaparja a felszínt, és a nézőre bízza a döntést. Ha kikapcsolódásra vágyunk, akkor ideális választás ez a könnyed dramedy.

Dracula visszatért!

Kijelenthetjük, hogy a vámpíros sorozatok hosszú távra költöztek be a televíziós csatornák programjába: True Blood, Vámpírnaplók, valamint annak előzménysorozata (spin off), a The Originals, és a Dracula. Utóbbihoz nem fűztem sok reményt, a pilot epizódot megnézve azonban kellemesen csalódtam az NBC szériájában.

A színészek kiválóak; Jonathan Rhys Meyers hűen adja vissza a fővámpír egyszerre vonzó és félelmetes karakterét. Meyers-t a Tudorok óta kedvelem, játékában egyszerre van jelen a profizmus és a természetesség. Olyan karizmával rendelkezik, hogy nem lehet őt egykönnyen elfelejteni, bár ez nem is áll szándékunkban.   

A sorozatról röviden: Londonban járunk az 1890-es években; fényűző bálok, korhű kosztümök, sötét éjszakák, rejtélyes gyilkosságok. A történet szerint, Dracula egy amerikai üzletemberként érkezik az angol fővárosba, hogy elhozza a modern tudományokat a viktoriánus társadalomba. Valódi célja, hogy bosszút álljon azokon, akik évszázadokkal ezelőtt tönkretették az életét. A cselekmény egyik mozgatórugója egy titkos rend, melynek tagjait Dracula finoman szólva nem kedveli. Persze nem hiányozhat a szerelem és a szenvedély sem, ebből már az első részben kapunk egy kis ízelítőt. 

Érdekességképpen jegyezném meg, hogy a Dracula-t Budapesten forgatták. Íme egy videó, melyben betekintést nyerhetünk a kulisszák mögé. 

Szulejmán - ahogy én látom

Az RTL-Klub hónapok óta szerda esténként egy török sorozatot vetít. Ez még önmagában nem is lenne meglepő, mert török szappanoperák tucatjait láthatjuk a kereskedelmi csatornákon, sokkal inkább az, hogy történelmi sorozatról van szó. Véleményem szerint ez egy elég nehéz műfaj, ugyanis nagyon bonyolult olyan VALÓS alapokon nyugvó történetet feldolgozni, megcsinálni, jó szereplőket választani, amelyhez odaülnek nap mint nap az emberek. Számomra a két kivételt a Róma és a Tudorok sorozatok jelentették, amelyeknél mindent elkövettek azért, hogy a történeti hűséget egyéb szempontok ne írják felül. Persze, sok ember szerint nyilván a Szulejmán is csak egy a szappanoperák közül. Én azonban másképp látom. Nekünk, magyaroknak azért is lehet különösen érdekes, mert történelmünk egyik legtragikusabb időszakát dolgozza fel, amikor a középkori magyar birodalom másfél évtized leforgása alatt megszűnt létezni. 

Éppen ezért rengeteg magyarnál verte ki a biztosítékot a mohácsi csatáról szóló epizód a Szulejmánban. A közösségi és egyéb internetes oldalak tele voltak velük. Azzal, hogy mit műveltek a török sorozat készítői. Hozzáteszem érthetetlenül. A filmet nem mi csináltuk, nem a magyar történetírásnak megfelelő képet ábrázolja, éppen ezért ne várjuk el, hogy a mi szánk íze szerint alakul a forgatókönyv. Én inkább a vicc kategóriájába sorolnám, hogy egy 20 éves suhanc helyett egy nagyravágyó 50-es pasasból csináltak II. Lajost. Nyilván a rendezőket kellene megkérdezni, vajon miért írták át itt a történelmet. (Egyébként a sorozat létrejöttében török történészek is közreműködtek.) De mindegy is. Nyilván egy ilyen sorozatot mi másképp csinálnánk meg, ha egyáltalán meg tudnánk csinálni vagy lenne rá kereslet, mert mostanában történelmi témára nem nagyon van valljuk be. (Éjjel-nappal Budapest, Barátok közt, Jóban-rosszban---> munkából hazatért megfáradt emberek némi étel és ital után lezuhannak a tévé elé és nézik ezeket, mint a hétköznapok legfőbb szórakozását. Félig-meddig meg lehet őket érteni.)

Visszatérve a Szulejmánra. A történelmi események helyett inkább a hárem élete a központi szál, a különböző szultánák, kegyencek vetélkedése. Szép, drága korhű jelmezek, díszletek. Teli találat az összes szereplője. Egyik-másik annyira megfogta még az amerikaiakat is, hogy kitalálták, a szultán egyik feleségéről 5-6 részes minisorozatot kellene csinálni. Az RTL-t rá kellene venni a 21.35-ös kezdés előrébb hozatalára.

Egy kis tökösség

Ma van Halloween ünnepe, így jó angol szokás révén kezdhetünk tököt faragni, ha még eddig nem tettük meg. De mielőtt még belekezdenénk, egy kicsit nézzünk vissza a múltba, hogy miből is ered a ma már egy egész bussiness-é alakult hagyomány. Mert úgy-e hagyományról beszélünk, méghozzá egy ősi kelta ünnepről.

Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az új év kezdetét, vagyis a "Samhaint". A kelták ilyenkor pároztatták juhaikat, hogy a jövő évi szaporulat biztosítva legyen, nyájaik fölöslegét pedig levágták. A hús kisebb részét az ünnepen fogyasztották el, a többit tartósítva eltették télre. Étel- és italáldozatot mutattak be az ősöknek, hogy azok is osztozhassanak az általános örömben. Úgy tartották, hogy a Samhain-kor érvényüket vesztik a természeti törvények. Leomlik a válaszfal az élők és a holtak között, az elhunyt hősök és nagy elődök szellemei elhagyják halomsírjaikat és szabadon kószálnak az élők között.

Ezt a nagy fontosságú ünnepet maga a katolikus egyház is átvette és 835-ben a Mindenszentek napjává tette. Katolikus tanítás szerint az élő és elhalt hívek közösséget alkotnak az Úr színe előtt. Ez a szentek egyessége. A még élők a "küzdő egyházat", a már meghalt és tisztítótűzben bűnhődők a "szenvedő egyházat", az üdvözültek pedig a "diadalmas egyházat" képviselik. Mindenszentek napján a "küzdő egyház" a "diadalmas egyházat" ünnepli, az élő hívek köszöntik az üdvözülteket, mind a kanonizált szenteket, mind pedig azokat, akiknek szentséget életükben nem ismerték föl, így e földön megjutalmazatlanul maradtak. Mindenszentek napja (november 1.) a 20. században a halottak napja (november 2.) előestéje, vigíliája lett.

A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a "küzdő egyház" a "szenvedő egyházról" emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, "halottak estéjén" a hívők rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják azokat. Azt a hetet, amelyre a halottak napja esik, halottak hetének is nevezik.

Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak. A falusi nép sokszor víg torral emlékezett meg halottairól. Éjjelre ennivalót hagytak a terített asztalon, mert a néphit szerint a holtak ezen az éjszakán meglátogatják övéiket. Ezt az enni- és innivalót másnap a koldusoknak adták. Szeged környékén "mindönszentek kalácsa", "kóduskalács" néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek. Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jászdózsán, miközben a temetőben gyertyát égettek, odahaza is égve hagyták a lámpát, hogy a halottak széjjel tudjanak nézni. Úgy vélték: "Míg a harang szól, a halottak otthon vannak". Ezen a napon tiltották a munkát, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát. Tiltották a mosást, mert attól féltek, hogy akkor a hazajáró halott vízben állna. Nem meszeltek, mert a férgek ellepnék a házat.

Napjainkban már itthon is egyre divatosabbá válik a "Halloween" bulizós, játékos hangulata. Főleg a gyerekek kapnak rá előszeretettel, hogy boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek, valamint kivájt tökökből lámpásokat készítsenek. De úgy gondolom, hogy a szeretteinkért gyújtott gyertya, az emlékezés és a lélek halhatatlanságába vetett hit ennél sokkal fontosabb, amelyen a külföldről átvett vidám szokások nem tudnak változtatni.

Azonban, ha mégis úgy éreznénk, hogy nem akarunk lemaradni eme buliról, akkor kezdjünk neki a tökfaragásnak!

Most összegyűjtöttünk jó pár tökfaragós képet, hátha valaki kedvet kap egy kis faragásra!