Ez a nem mindennapi cím egy remek könyvet takar, melyet csak ajánlani tudok. A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egy levélregény, a történet a szereplők egymásnak küldött leveleiből bontakozik ki. A könyv írónője Mary Ann Shaffer, aki a Csatorna-szigeteki Guernsey-t mutatja be. Shaffer kéziratán az utolsó simításokat unokahúga, Annie Barrows végezte el.
1946-ban járunk, a második világháborúnak vége. A Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért hozták létre a háború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi
Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a borzalmas időszakot. A cselekmény egyszerre humoros, szívmelengető, és megrázó. A szereplők elbeszéléséiből kirajzolódik előttünk a háború kegyetlensége. A sebek még frissek, de már gyógyulóban.
A Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot olvasva történelmi leckét kapunk Jane Austen-i hangulatban. Ebben az egyedülálló műben a karakterek sokszínűek, az egyes levelek stílusából megjelenik előttünk írójának alakja. A regényt olvasva mi is izgatottan várjuk a következő postát, az újabb fejleményeket, információmorzsákat. Olyan érzés fog el, hogy szívesen csatlakoznánk ehhez az irodalmi csoporthoz, sőt a főszereplőnőhöz, Juliethez hasonlóan le is költöznénk erre a bájos szigetre, ahol a tenger sós illata, a levendulákkal tarkított mezők és a helyiek kedvessége fogad.
Ez a történet magában hordozza írónőjének meggyőződését, miszerint "a művészet szeretete-legyen szó bár irodalomról, festészetről, szobrászatról vagy zenéről-segít az embereknek felülemelkedni az emberek állította korlátokon".
Ezzel az állítással csak egyetérteni tudunk.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. december 29., vasárnap
2013. október 31., csütörtök
Szulejmán - ahogy én látom
Az RTL-Klub hónapok óta szerda esténként egy török sorozatot vetít. Ez még önmagában nem is lenne meglepő, mert török szappanoperák tucatjait láthatjuk a kereskedelmi csatornákon, sokkal inkább az, hogy történelmi sorozatról van szó. Véleményem szerint ez egy elég nehéz műfaj, ugyanis nagyon bonyolult olyan VALÓS alapokon nyugvó történetet feldolgozni, megcsinálni, jó szereplőket választani, amelyhez odaülnek nap mint nap az emberek. Számomra a két kivételt a Róma és a Tudorok sorozatok jelentették, amelyeknél mindent elkövettek azért, hogy a történeti hűséget egyéb szempontok ne írják felül. Persze, sok ember szerint nyilván a Szulejmán is csak egy a szappanoperák közül. Én azonban másképp látom. Nekünk, magyaroknak azért is lehet különösen érdekes, mert történelmünk egyik legtragikusabb időszakát dolgozza fel, amikor a középkori magyar birodalom másfél évtized leforgása alatt megszűnt létezni.
Éppen ezért rengeteg magyarnál verte ki a biztosítékot a mohácsi csatáról szóló epizód a Szulejmánban. A közösségi és egyéb internetes oldalak tele voltak velük. Azzal, hogy mit műveltek a török sorozat készítői. Hozzáteszem érthetetlenül. A filmet nem mi csináltuk, nem a magyar történetírásnak megfelelő képet ábrázolja, éppen ezért ne várjuk el, hogy a mi szánk íze szerint alakul a forgatókönyv. Én inkább a vicc kategóriájába sorolnám, hogy egy 20 éves suhanc helyett egy nagyravágyó 50-es pasasból csináltak II. Lajost. Nyilván a rendezőket kellene megkérdezni, vajon miért írták át itt a történelmet. (Egyébként a sorozat létrejöttében török történészek is közreműködtek.) De mindegy is. Nyilván egy ilyen sorozatot mi másképp csinálnánk meg, ha egyáltalán meg tudnánk csinálni vagy lenne rá kereslet, mert mostanában történelmi témára nem nagyon van valljuk be. (Éjjel-nappal Budapest, Barátok közt, Jóban-rosszban---> munkából hazatért megfáradt emberek némi étel és ital után lezuhannak a tévé elé és nézik ezeket, mint a hétköznapok legfőbb szórakozását. Félig-meddig meg lehet őket érteni.)
Visszatérve a Szulejmánra. A történelmi események helyett inkább a hárem élete a központi szál, a különböző szultánák, kegyencek vetélkedése. Szép, drága korhű jelmezek, díszletek. Teli találat az összes szereplője. Egyik-másik annyira megfogta még az amerikaiakat is, hogy kitalálták, a szultán egyik feleségéről 5-6 részes minisorozatot kellene csinálni. Az RTL-t rá kellene venni a 21.35-ös kezdés előrébb hozatalára.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)