Több mint 1 hónapja küzd az életéért a Városmajori Szívklinikán Akeem Adams, a Ferencváros 22 éves trinidadi védője. Röviden az előzmények: A játékos leigazolását követően eltitkolta a klub orvosi vizsgálatán, hogy családjában már volt korábban szívrendellenességből fakadó haláleset. Ezt követően néhány meccsen pályára lépett a zöld-fehéreknél. Adams egy edzést követően este rosszul lett lakásán, de annyi ereje volt, hogy felhívja az FTC egyik munkatársát. Azóta kórházban fekszik életveszélyes állapotban. Az egyik lábát már amputálni kellett. Most úgy hírlik, egy esetleges transzplantációra erősítik meg a szervezetét, ami az egyetlen esélye az életben maradásra.
Azt hiszem, nagyon kevés olyan sportág van, ami annyira megterhelő az emberi test számára, mint a labdarúgás. Ezt bizonyítja, hogy a legendás magyar Aranycsapat már eltávozott nagyjai közül jó néhányan még a 60. születésnapjukat sem érték meg... A közelmúltban ráadásul felszaporodtak az Adamséhoz hasonló szörnyűségek, tragédiák. Magyar részről Fehér Miklós, Zavadszky Gábor és Bánka Kristóf. A nemzetközi világból Marc-Viven Foé és Fabrice Muamba. Csak remélni tudjuk, hogy Akeem Adams, Muambához hasonlóan, életben marad és megadatik neki egy másik esély az újrakezdésre.
Mitől megterhelő a foci? Röviden és naivan válaszolva: mert 90 percen keresztül futni kell. Azt sok néző, szurkoló elfelejti, hogy amit lát a tévében mérkőzés címszó alatt, az egy teljes heti munka eredménye. Naponta kőkemény edzések, ahol eldől, hogy a hétvégi meccsre ki kerül be a kezdőcsapatba, a kispadra vagy rosszabb esetben a stadion lelátójára. 120%-ot kell kiadnod az edzésen, ha a csapatban szeretnél lenni, mert ha nem, akkor kitesznek, elküldenek, nem kapsz fizetést és nincs miből megélned. Így van, a profi futballista számára a futball elsősorban MEGÉLHETÉS, aztán pedig játék. Amióta felgyorsult a profi futball, mint játék (egy-egy jobb nemzetközi meccsen 12-13 km-t futnak 90 perc alatt!), akik űzik, a szó legszorosabb értelmében az ellenfél mellett az egészségükkel is játszanak... Mert ők a szenvedélyükre tették fel életüket. Arra, hogy egyszer ők is olyan klasszisok lesznek, mint a régiek vagy a jelen nagyjai. Akárcsak Erőss Zsolt, hogy ne csak a foci világából idézzünk. És itt jön be az, ami igazából a bejegyzés címe is lehetne: A szenvedélyedet választod vagy az egészségedet? A magam részéről, mivel nem vagyok élsportoló, nem foglalnék állást...
P. S. Gyógyulj meg, Akeem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése