Dánia, a turkálók Mekkája

Gyerekkorom egyik maradandó emléke az, amikor mamámmal és anyukámmal együtt megyünk a helyi turiba. Sorba állunk, megkapjuk a bálát, kiöntjük a halom ruhát a földre, és túrunk. 6-7 évesként ez egyet jelentett az önfeledt játékkal: dobálni a kezembe kerülő ruhadarabokat, rohangálni, majd elfáradva nyaggatni a felnőttek, hogy mikor megyünk már haza. Ahogy a legtöbb lánynál lenni szokott, tinédzserkoromra elkezdett érdekelni, hogy mit veszek fel az iskolába, vagy valami komolyabb rendezvényre, így a turizás más értelmet nyert. Már-már szakértői szemmel jártam a turkálókat, tudtam, mit érdemes elhozni, és mindig óriási örömet okozott egy csinos kelme felfedezése. Ez a mai napig így van. Ugyanis a turizás több annál, hogy találunk egy számunkra megfelelő felsőt, nadrágot, vagy cipőt, ez egyfajta kincsvadászat. Mikor betévedünk egy viszonylag nagy, hagyományos kilós turiba, akkor számtalan XXL-es, ócska, hibás gúnyán kell áthámoznunk magunkat, mire rálelünk arra, ami csak ránk várt. A tökéletes nadrág, a tökéletes póló, a tökéletes táska. Ruhatáram nem csak turis darabokból áll, viszont kedvenceim többségét bizony használtan vásároltam.

Ma mindenhol működik turkáló, legyen az a klasszikus fajta, ahol kilóra mérik az összegyűjtött ruhát, vagy ahol darabonként kirakják, mint egy butikban (lásd Háda). Utóbbit csak ritkán keresem fel, a szín szerint sorba állított, fogasokon logó öltözetek közötti nézelődésben nincs semmi izgalmas, a heuréka pillanatra hiába várok.

Fontos leszögezni, hogy a legtöbb turi első osztályú, minőségi darabokat is kínál, a legnevesebb márkákkal találkozhatunk, sokszor érintetlen állapotban, és az eredeti ár töredékéért kapjuk meg azt.

És akkor most térek rá Dániára. Itt a turkálók jótékonysági alapon működnek, valamely szervezet, például a Vörös Kereszt, vagy egyik-másik egyház keretein belül segítik a hátrányos helyzetű országokat. A folyamatosan bővülő választékot a lakosság szolgáltatja, az árak barátságosak, a színvonal kiváló. Tehát olcsón jutsz remek ruhadarabokhoz, és ezzel még segítesz is. Kérdem én, kell ennél több? Nekem nem! Arról nem is beszélve, hogy jelenlegi városom, Viborg legnagyobb turkálója a Vörös Keresztet szolgálja, és itt ingyen kapsz kávét, van mosdó, akárcsak egy áruház. A személyzet kedves, segítőkész, ráadásul ezek a second hand üzletek árulnak könyveket, bútorokat, dísz-és használati tárgyakat, festményeket, lényegében mindent.

Sok minden fog hiányozni ebből az országból, az egyik kétségkívül ezek a kedves kis turik lesznek.

Itt egy videó, melyben három dán turi tűnik fel.