Régen jelentkezett a rovat utoljára, ezért kárpótlásul egy hosszabb lélegzetvételű történet jön, ami mindenki számára valahol ismerős lehet, hiszen mindannyian voltunk osztálykiránduláson vagy erdei iskolában. A történet szereplői ezúttal J és Zs:
"Ha nem izgulna, aggódna az ember, mikor gyermeke 5 napra erdei iskolába utazik, itt a recept, amitől garantáltan fog:
-Az indulás napjának reggelén bemondja a rádió, hogy szárazföldi úton szinte lehetetlen Pestről Budára jutni az árvíz okozta óriási dugók és útlezárások miatt, pedig ez ugyebár alapfeltétel, ha az osztály a Dunántúlra igyekszik.
-Útban az iskola felé gyermeked bedobja, hogy lehet, hogy nem is ezen a héten van a tábor, ismerve magad, sikerül elbizonytalanítania.
-Gyermeked közli, hogy ő inkább itthon maradna ( eddig a pillanatig alig várta az indulást ).
-Gyermeked barátnője közli, hogy gyermeked tavaly esténként sírdogált, mert hiányoztál neki (ezt most hallod először).
-Megpillantod buszvezető bácsit, korát 70 fölé saccolod.
-A busz még öregebb.
-Bár mobilt tilos vinni, a gyerekek egy része boldogan mutogatja a többieknek új telefonját.
-Mentenéd, ami menthető és a mobiljával villogó barátnőtől megpróbálod elkérni a számát. Mindketten meglepődtök, mikor kiderül, hogy nem tudja. (Ő jobban.)
-Tanító nénik elkobozzák, majd a szülőkkel elrakatják a mobilokat.
-Az erőszakosabb szülők ellenállnak, érvelnek, vitáznak, mindhiába.
-A legerőszakosabb és egyben legleleményesebb szülő (anyuka) az indulás pillanatában megragadja az épp buszra szálló tanító néni karját, kezébe nyomja a mobilt. Tanító néni feladja, zsebre vágja.
-Egy szülő tudni véli, hogy Szőcén (határon innen, Zalaegerszegen túl) nincs is térerő. Ez téged nagyon megnyugtat.
Este tanító néni mobilján mégis eléred gyermekedet, aki rendkívül viccesnek találja, hogy röpke 7 órát utaztak (ebből kettőt Budapesten át), majd közli, hogy nagyon sokáig nem ér rá veled trécselni, mert készülnek az éjszakai túrára..."
-Az indulás napjának reggelén bemondja a rádió, hogy szárazföldi úton szinte lehetetlen Pestről Budára jutni az árvíz okozta óriási dugók és útlezárások miatt, pedig ez ugyebár alapfeltétel, ha az osztály a Dunántúlra igyekszik.
-Útban az iskola felé gyermeked bedobja, hogy lehet, hogy nem is ezen a héten van a tábor, ismerve magad, sikerül elbizonytalanítania.
-Gyermeked közli, hogy ő inkább itthon maradna ( eddig a pillanatig alig várta az indulást ).
-Gyermeked barátnője közli, hogy gyermeked tavaly esténként sírdogált, mert hiányoztál neki (ezt most hallod először).
-Megpillantod buszvezető bácsit, korát 70 fölé saccolod.
-A busz még öregebb.
-Bár mobilt tilos vinni, a gyerekek egy része boldogan mutogatja a többieknek új telefonját.
-Mentenéd, ami menthető és a mobiljával villogó barátnőtől megpróbálod elkérni a számát. Mindketten meglepődtök, mikor kiderül, hogy nem tudja. (Ő jobban.)
-Tanító nénik elkobozzák, majd a szülőkkel elrakatják a mobilokat.
-Az erőszakosabb szülők ellenállnak, érvelnek, vitáznak, mindhiába.
-A legerőszakosabb és egyben legleleményesebb szülő (anyuka) az indulás pillanatában megragadja az épp buszra szálló tanító néni karját, kezébe nyomja a mobilt. Tanító néni feladja, zsebre vágja.
-Egy szülő tudni véli, hogy Szőcén (határon innen, Zalaegerszegen túl) nincs is térerő. Ez téged nagyon megnyugtat.
Este tanító néni mobilján mégis eléred gyermekedet, aki rendkívül viccesnek találja, hogy röpke 7 órát utaztak (ebből kettőt Budapesten át), majd közli, hogy nagyon sokáig nem ér rá veled trécselni, mert készülnek az éjszakai túrára..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése