Kötelező olvasmányok

Sokakat nem lehet rábírni az olvasásra az iskolai kötelezőkön keresztül. Hálistennek ez Zs és S esetében nincs így, mindketten szeretik a könyveket, főleg Zs. A most következő történet róluk szól, az előző bejegyzéshez hasonlóan ez is hosszabb lélegzetvételű sztori:

"Változatok nyári kötelező olvasmány olvasására - összehasonlító elemzés

A verzió: A tanévzárót követő napon elkezded olvasni a könyvet. Fél óra múlva már egyszerre vagy szerelmes mindkét főszereplőbe ("Biztos, hogy Boka és Áts Feri is nagyon-nagyon jóképű!"), folyamatosan a regényt bújod, amikor nem, akkor pedig beszélsz róla. Másnap könnyes szemmel közlöd a családdal, hogy meghalt NEMECSEK ERNŐ. Vége.

B verzió: A tanévzárót követő napon elkezded olvasni a könyvet. Augusztus közepére eljutsz a 10. oldalig. Bepánikolsz. Végiggondold, milyen következményekkel jár, ha nem jutsz szeptemberig a végére. (a: egyest kapsz b: Helga néni nem fog annyira szeretni, pedig most te vagy a kedvence. Ez utóbbitól még jobban bepánikolsz.)
Anyukád tanácsára, miszerint nem nyomasztana ennyire a dolog, ha napi 1-2 percnél többet töltenél olvasással, úgy reagálsz, hogy rendben, majd holnaptól, mert most sürgősen focizni/gombfocizni/ focimeccset nézni KELL.
Kétnaponta esik ki a könyvjelző a regényedből, ismét csak bepánikolsz, fogalmad sincs, hol tartottál. ( -Anya, segíts megkeresni!!!
-Nekem kell tudnom?!
-Neked.
-Volt már az a rész, ahol Karak megsebesül?
-Ki az Karak? )
Ezen a ponton anyukád közli, hogy őt már nem érdekli az egész. Ki akarod engesztelni, másnap leülsz olvasni. 5 perc után boldogan közlöd, hogy elolvastál 10 oldalt. A kérdésre, hogy "Tényleg, ilyen rövid idő alatt?" a válaszod: Na jó, lehet, hogy csak 2-t, nem emlékszel pontosan.
Mindezek ellenére, augusztus 29-én (éppen nagymamádnál nyaralsz, mivel anyád-apád dolgozik) telefonon közlöd a jó hírt, hogy befejezted a könyvet. Vége."