Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ez a nem mindennapi cím egy remek könyvet takar, melyet csak ajánlani tudok. A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egy levélregény, a történet a szereplők egymásnak küldött leveleiből bontakozik ki. A könyv írónője Mary Ann Shaffer, aki a Csatorna-szigeteki Guernsey-t mutatja be. Shaffer kéziratán az utolsó simításokat unokahúga, Annie Barrows végezte el.

1946-ban járunk, a második világháborúnak vége. A Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért hozták létre a háború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a borzalmas időszakot. A cselekmény egyszerre humoros, szívmelengető, és megrázó. A szereplők elbeszéléséiből kirajzolódik előttünk a háború kegyetlensége. A sebek még frissek, de már gyógyulóban.

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot olvasva történelmi leckét kapunk Jane Austen-i hangulatban. Ebben az egyedülálló műben a karakterek sokszínűek, az egyes levelek stílusából megjelenik előttünk írójának alakja. A regényt olvasva mi is izgatottan várjuk a következő postát, az újabb fejleményeket, információmorzsákat. Olyan érzés fog el, hogy szívesen csatlakoznánk ehhez az irodalmi csoporthoz, sőt a főszereplőnőhöz, Juliethez hasonlóan le is költöznénk erre a bájos szigetre, ahol a tenger sós illata, a levendulákkal tarkított mezők és a helyiek kedvessége fogad.

Ez a történet magában hordozza írónőjének meggyőződését, miszerint "a művészet szeretete-legyen szó bár irodalomról, festészetről, szobrászatról vagy zenéről-segít az embereknek felülemelkedni az emberek állította korlátokon".

Ezzel az állítással csak egyetérteni tudunk.

Kötelező olvasmányok

Sokakat nem lehet rábírni az olvasásra az iskolai kötelezőkön keresztül. Hálistennek ez Zs és S esetében nincs így, mindketten szeretik a könyveket, főleg Zs. A most következő történet róluk szól, az előző bejegyzéshez hasonlóan ez is hosszabb lélegzetvételű sztori:

"Változatok nyári kötelező olvasmány olvasására - összehasonlító elemzés

A verzió: A tanévzárót követő napon elkezded olvasni a könyvet. Fél óra múlva már egyszerre vagy szerelmes mindkét főszereplőbe ("Biztos, hogy Boka és Áts Feri is nagyon-nagyon jóképű!"), folyamatosan a regényt bújod, amikor nem, akkor pedig beszélsz róla. Másnap könnyes szemmel közlöd a családdal, hogy meghalt NEMECSEK ERNŐ. Vége.

B verzió: A tanévzárót követő napon elkezded olvasni a könyvet. Augusztus közepére eljutsz a 10. oldalig. Bepánikolsz. Végiggondold, milyen következményekkel jár, ha nem jutsz szeptemberig a végére. (a: egyest kapsz b: Helga néni nem fog annyira szeretni, pedig most te vagy a kedvence. Ez utóbbitól még jobban bepánikolsz.)
Anyukád tanácsára, miszerint nem nyomasztana ennyire a dolog, ha napi 1-2 percnél többet töltenél olvasással, úgy reagálsz, hogy rendben, majd holnaptól, mert most sürgősen focizni/gombfocizni/ focimeccset nézni KELL.
Kétnaponta esik ki a könyvjelző a regényedből, ismét csak bepánikolsz, fogalmad sincs, hol tartottál. ( -Anya, segíts megkeresni!!!
-Nekem kell tudnom?!
-Neked.
-Volt már az a rész, ahol Karak megsebesül?
-Ki az Karak? )
Ezen a ponton anyukád közli, hogy őt már nem érdekli az egész. Ki akarod engesztelni, másnap leülsz olvasni. 5 perc után boldogan közlöd, hogy elolvastál 10 oldalt. A kérdésre, hogy "Tényleg, ilyen rövid idő alatt?" a válaszod: Na jó, lehet, hogy csak 2-t, nem emlékszel pontosan.
Mindezek ellenére, augusztus 29-én (éppen nagymamádnál nyaralsz, mivel anyád-apád dolgozik) telefonon közlöd a jó hírt, hogy befejezted a könyvet. Vége."

Osztálykirándulás

Régen jelentkezett a rovat utoljára, ezért kárpótlásul egy hosszabb lélegzetvételű történet jön, ami mindenki számára valahol ismerős lehet, hiszen mindannyian voltunk osztálykiránduláson vagy erdei iskolában. A történet szereplői ezúttal J és Zs:

"Ha nem izgulna, aggódna az ember, mikor gyermeke 5 napra erdei iskolába utazik, itt a recept, amitől garantáltan fog:
-Az indulás napjának reggelén bemondja a rádió, hogy szárazföldi úton szinte lehetetlen Pestről Budára jutni az árvíz okozta óriási dugók és útlezárások miatt, pedig ez ugyebár alapfeltétel, ha az osztály a Dunántúlra igyekszik.
-Útban az iskola felé gyermeked bedobja, hogy lehet, hogy nem is ezen a héten van a tábor, ismerve magad, sikerül elbizonytalanítania.
-Gyermeked közli, hogy ő inkább itthon maradna ( eddig a pillanatig alig várta az indulást ).
-Gyermeked barátnője közli, hogy gyermeked tavaly esténként sírdogált, mert hiányoztál neki (ezt most hallod először).
-Megpillantod buszvezető bácsit, korát 70 fölé saccolod.
-A busz még öregebb.
-Bár mobilt tilos vinni, a gyerekek egy része boldogan mutogatja a többieknek új telefonját.
-Mentenéd, ami menthető és a mobiljával villogó barátnőtől megpróbálod elkérni a számát. Mindketten meglepődtök, mikor kiderül, hogy nem tudja. (Ő jobban.)
-Tanító nénik elkobozzák, majd a szülőkkel elrakatják a mobilokat.
-Az erőszakosabb szülők ellenállnak, érvelnek, vitáznak, mindhiába.
-A legerőszakosabb és egyben legleleményesebb szülő (anyuka) az indulás pillanatában megragadja az épp buszra szálló tanító néni karját, kezébe nyomja a mobilt. Tanító néni feladja, zsebre vágja.
-Egy szülő tudni véli, hogy Szőcén (határon innen, Zalaegerszegen túl) nincs is térerő. Ez téged nagyon megnyugtat.
Este tanító néni mobilján mégis eléred gyermekedet, aki rendkívül viccesnek találja, hogy röpke 7 órát utaztak (ebből kettőt Budapesten át), majd közli, hogy nagyon sokáig nem ér rá veled trécselni, mert készülnek az éjszakai túrára..."

Petárda

Télen, főként az ünnepek közeledtével egyre gyakrabban gyújtjuk be a sütőt, hogy valami finomsággal lepjük meg a családot. Ilyenkor szívet melengető tud lenni egy krémes, habos sütemény, aminek nehéz ellenállni és megálljt parancsolni egy szelet után. A petárda nevezetű desszert is könnyen rabul ejt bárkit.

Hozzávalók:
A tésztához: 6 tojássárgája, 6 evőkanál porcukor, 6 evőkanál olaj, 6 evőkanál liszt, 3 evőkanál kakaó, 1 tasak sütőpor, hab 6 tojás fehérjéből
A krémhez: 1 liter tej, 20 dkg kristálycukor, 13 evőkanál finomliszt, 25 dkg vaj, rum ízlés szerint, 2 tejszínhab por
A díszítéshez: kakaó, csokoládé

A tojássárgáját a porcukorral és az olajjal felverjük. A fehérjéket meghagyjuk a habnak. A sárgájából készített keverékbe beletesszük a kakaóval és a sütőporral elkevert lisztet.

A fehérjéből kemény habot verünk, amit könnyedén beleforgatunk a tésztába.

A tésztát magas falú tepsibe öntjük és előmelegített sütőben lassan megsütjük.

A tejből, cukorból és a lisztből krémet főzünk. A keveréknek keménynek kell lennie, hagyjuk kihűlni.

A habverővel elkeverjük a vajat és a rumot, aztán a tejes krémbe keverjük. Kevergetjük, és ha kell, még adjunk hozzá cukrot vagy rumot. A kész krémet a megsült és kihűlt piskótán egyenletesen elkenjük.

A felvert tejszínhabot a krém tetejére öntjük. A kész süteményt kakaóval és/vagy reszelt csokoládéval díszítjük.

Rumci szelet

Ez az étel a nevét egy kedves ismerősünkről kapta, akit mindenki csak Rumcinak hív, az egykori csehszlovák rajzfilmfigura, Rumcájsz után. Tőle szereztük meg ennek a remek fogásnak a receptjét, így mi Rumci szeletként hivatkozunk rá.

Hozzávalók: 8 szelet karaj (csont nélkül), 10 dkg füstölt szalonna, 2 nagy fej hagyma, 20 dkg gomba, 2 főtt tojás, 10 dkg házi sonka, ha nincs, akkor gépsonka

A karajt kiklopfoljuk. A tojást megfőzzük és egyet-egyet négyfelé vágunk. Vágunk egy kisujjnyi széles sonkát és egy negyed tojást, rátesszük egy szelet húsra. Felgöngyöljük és hústűvel megtűzzük. Lisztbe forgatjuk és hirtelen forró olajban átsütjük és félretesszük. 

Kockákra vágjuk a hagymát és a szalonnát, olajon üvegesre pároljuk. Hozzáadunk egy teáskanál pirospaprikát és felöntjük vízzel. Beletesszük a hústekercseket. Sóval, ételízesítővel, borssal, 1 gerezd fokhagymával, majorannával ízesítjük. Amikor már majdnem megfőtt, hozzáadjuk a felszeletelt gombát és készre főzzük. 

Ha elkészült, tejföllel bekavarjuk és összeforraljuk. Galuskával, vagy tésztával tálaljuk, apróra vágott petrezselyemmel díszítjük.

Gombás-csirkés lasagne

Az egyik kedvenc konyhám az olasz. Sosem tudnék nemet mondani egy jó spagettire, lasagnére, vagy pizzára. Persze az olasz konyha  nem csak ezekből áll, gasztronómiájuk széles spektrumon mozog, a mi legnagyobb örömünkre. Az itáliai ízek nagy előnye, hogy könnyen variálható egyik a másikkal. Nem kell ahhoz Jamie Olivernek lennünk, hogy egy kis újdonságot csempészünk a megszokott ételekbe. Mai receptünk, a gombás-csirkés lasagne is ilyen. Ezt a változatot a Nők lapja egyik számában találtuk, és hamar a család kedvencévé vált.

Hozzávalók 4 személyre: 40 dkg csirkemell, 2 fej hagyma, olívaolaj, vaj, 3 gerezd fokhagyma, 30 dkg barna csiperke, só, bors, oreganó, bazsalikom, 2 doboz paradicsompüré (80dkg), kb. fél doboz lasagne lap (25 dkg), sajt (lehet parmezán, de a trappista is tökéletes)

A besamelmártáshoz: 8 dkg, 4 dkg liszt, 8 dl tej, só, bors, szerecsendió

Vastag falú serpenyőbe olívaolajat öntünk, és üvegesre pároljuk rajta a megtisztított és finomra vágott hagymát.

A fokhagymát ráreszeljük és megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a kis kockákra vágott csirkemellet. Megpirítjuk, és hozzáadjuk a megmosott, feldarabolt gombát. Sózzuk, borsozzuk. Beleöntjük a paradicsomot, ízesítjük oregánóval, bazsalikommal, és felforraljuk. Takarékra vesszük, és kb. 30 percig főzzük.

Közben összeállítjuk a besamelt: megolvasztjuk a vajat, rászórjuk a lisztet, átpirítjuk, majd lehúzzuk a lángról, apránként hozzáöntjük a tejet, és visszatéve a lángra, besűrítjük. Sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük.

Amikor minden kész, előveszünk egy tepsit. Először a besamelből teszünk az aljára, erre jönnek a tésztalapok, majd egy réteg húsos-gombás töltelék. Erre megint besamel, tészta és hús-gomba kerül, addig rétegezzük, amíg el nem fogynak a hozzávalók. Arra figyeljünk, hogy a tetejére tészta, arra pedig besamel kerüljön. Legvégül megszórjuk reszelt sajttal. 180 fokon 45 perc alatt készre sütjük.

Nézd meg a recept videóját a YouTube-on, és iratkozz fel csatornánkra!

Veled is megtörténhet

Te is tudod, hogy kezdődik, nem de?  Igen, egy ártatlannak tűnő üzenettel. Egy barátságos  „Szia!”-egy dögös csajtól.  Esetleg néhány bókkal, egy izmos sráctól. A beszélgetések pedig csak folytatódnak. „Szia, édes, tetszik a profilod!” „Annyira dögösen nézel ki, bár megölelhetnélek!” Honnan tudod, hogy valójában kivel beszélgetsz az interneten? Egyesek szerelemből teszik, mások a bosszú miatt. De valójában tényleg mind ez megéri, egy online-románcért? Biztos tisztában vagy vele, kivel csevegsz nap mint nap?

Kétségtelen, veletek is megtörtént már, hogy a közösségi oldalakon idegenek írtak neked ismerkedés céljából.  Majd sok-sok órányi, napnyi, hónapnyi esetleg évnyi beszélgetés után felmerült benned a kérdés:  „Biztos, hogy létezik, hiszen túl szép, hogy igaz legyen!”.  És mint a gyanúd beigazolja magát, kiderül, hogy egy kamu-profillal van dolgod.  De mégis ki tesz ilyet? Van, akinek azért van erre szüksége, mert kevés az önbecsülése, szégyellik másságukat, és egy megnyerő profil mögé rejtik csodás belső értékeiket. Van, akit nem csak a jó szándék, hanem a bosszúvágy hajt.

Yaniv Schulman, becenevén Nev története tanulságos lehet számunkra. Nev , 23 évesen az egyik képével bekerült egy újságba. Nem sokkal később egy különös üzenetet kapott a 8 éves Abby Facciotól. A kishölgy művészlélek révén egy festményt küldött Nevnek újságban megjelent képéről, és ezzel elindult a különös barátságuk. Abby-n keresztül megismerte az egész családot, főként nővérével, Megannel került szoros kapcsolatba. Sokat chatelt, telefonált esténként,  Nev teljesen bele szeretett a lányba és végre személyesen is meg akarta ismerni. Ám a találkozás nem úgy sült el, mint ahogy azt a fiú remélte.  A lány valójában nem az volt akire Nev számított, hanem egy teljesen idegen nő.  Miután kiderült a csalás és lehűltek a kedélyek, Nev és a KamuMegan jó barátok lettek.

Yaniv történetét a testvére és rendezőtársa filmre vette, amiből egy nagy sikerű dokumentumfilm készült.

Nev az eset után, több ezer üzenetet kapott, amiben segítségét kérik, hogy kinyomozzák valójában ők is egy álprofillal beszélgetnek-e.  Ebből, egy több évados sorozatot készített az MTV, ami Catfish: The Tv Show címen fut, köztük a magyar csatornán is. És hogy miért pont Catfish a címe? A dokumentumfilm megnézése után minden kiderül…

Facebook és a gyerek

Történetünknek ezúttal S helyett Zs a főszereplője, aki követni óhajtotta a nagyok rossz szokását és közzétenni magát a nagyvilág számára. Édesanyja így kommentálta a gyerek kívánságát:

"Warning! Zs jön a Facebookra... Kikönyörögte, mert már a fél osztály fent van, mert már mindjárt 11 éves, mert így, mert úgy...Valami olyan biztonsági beállításban gondolkodom, hogy a képeit és megosztásait csakis én lássam ( amire számítok : cica, cica, cica, kiskutya, cica, cica, cica, helyes fiú a Disney csatornáról és/vagy szép ló,cica, cica ,cica ). Még csak arról kell meggyőznöm, hogy elég neki 4 ismerős: apa, anya és a két tanító nénije... :)"

Tusfürdő és a csajok

Ez a kis szituáció egy újabb fejezete J és S kapcsolatának. Csajozni mostanság egyre korábban kezd az ember és emiatt S sem maradhatott ki a sorból:

"Holnap jönni fognak rám a csajok!"- így S, miközben - kivételesen - az apukája tusfürdőjével öntötte nyakon magát a zuhany alatt.
Azért elgondolkodtatott...."

6:3

A legendás 6:3 60. évfordulója sokak után engem is megihletett. Ennek kapcsán a legnagyobb örömöm, hogy két aktív résztvevőt, Grosics Gyulát és Buzánszky Jenőt még élőként, viszonylag aktív emberként köszönthetünk, hogy időről időre megosszák tapasztalataikat sportról és életről egyaránt. Nagy szükség van rájuk.

Gyakori sportújság-olvasóként meglehetősen zavar, ha egy neves külföldi futball-személyiséget a magyar újságíró a múltbéli sikerekről, Puskás Ferencről és a többiekről szokott kérdezni. Ilyenkor az illető futball-tekintély mindig elmondja azt a sablonválaszt, hogy jók voltak Puskásék, tőlük tanulták meg a labdarúgást, de hát most, ahogy hallja, nem túl rózsás a helyzet. Mikor vetkőzzük le végre azt a mentalitást, hogy a múlt sikereiből próbálunk megélni, érvényesülni. Jó persze érthető a gondolkodásmód, pláne, hogy jelenleg sajnos nincs mire büszkének lenni, már ami a labdarúgásunkat illeti. 

Felesleges párhuzamokat vonni a dicső múlt és a siralmas jelen között, mert a labdarúgást körülvevő dolgok sem ugyanazok. Eltérő játékfelfogás, eltérő hozzáállás, eltérő politikai helyzet, eltérő társadalmi kép, eltérő szerep, így dióhéjban. Ki kell mondani, azokhoz a sportsikerekhez, amit az Aranycsapat (csak a rend kedvéért: Grosics Gyula - Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Zakariás József, Lantos Mihály - Bozsik József, Hidegkuti Nándor - Budai II László, Kocsis Sándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán) véghezvitt, szükséges volt a Rákosi-korszak elnyomása, félelme és lehetetlensége. A labdarúgásunk színvonalának esése párhuzamosan haladt a kommunista diktatúra puhulásával és romba dőlésével. A '60-as években még több világszínvonalú játékosunk volt (Bene, Albert, Varga Zoltán), míg a '70-es és '80-as években már csak egy-egy kiemelkedő képességű emberrel (Nyilasi, Détári) büszkélkedtünk. Mindezekkel persze nem dicsőíteni akarom a Rákosi-korszakot és az utána következő évtizedeket, sőt távol álljon tőlem, de megdöbbentő, hogy a szabadság, a többpártrendszer és a többi demokratikus ismérv beköszöntével a labdarúgásunk továbbra is stagnál, de inkább tovább romlik.

Gundel-Takács Gábor fogalmazta meg egy újságcikkben, hogy nem feltétlenül annyira nagy tragédia a hollandoktól elszenvedett 8-1, mert így legalább van lehetőségünk újragondolni a focinkat, hogy mit vagy miket kellene másképp csinálni ahhoz, hogy legalább minimális sikerekről lehessen beszélni a magyar labdarúgás kapcsán. Véleményével magam is egyetértek.